|
Kategóriák
|
Kihűlt szerelemmel kapcsolatos idézetek |  | | De miért van, hogy tényleg itt vagy,
És mégis érzem, hogy hiányzik a szikra.
Volt már, hogy jobban fáztam, ha átöleltél is, másra vágytam. | | | SP | | |  | |
|  | Volt, hogy elhittem neked, Minden szép lesz. Vár egy újabb állomás, Veled egy újabb élet. Kettőnkről szólt egy tánc az éjben, És tudtam, nincs tovább. | | | Groovehouse | | |  | Csak dal vagy. Néhány ütemnyi megható zene. Csak könny vagy. Az emlék fájdalmas üzenete. | | | Szabolcsi Erzsébet | | |  | | A vörös fonál meglazult mindkettőnk ujján, nincs mi összetartson már. Bár ígéret nem köttetett, mégis kérlek, kezem el ne engedd! | | | Nana c. film | | |  | | Az emberek eltávoznak, mindig ezt csinálják. Ámíthatod magad, hogy megtaláltad a kivételt, de csak hülyét csinálsz magadból. | | | Emily Grayson | | |  | A szív, az mindent nem bírhat el, holnap talán az sem fáj,
Ha szembejössz, és nem is szólsz énhozzám. | | | Karády Katalin | | |  | | Mintha elvesztettem volna a szívem, mintha üres lennék belül. Mintha mindent, ami bennem volt, itt hagytam volna nálad. | | | Stephenie Meyer | | |  | Emléked sivatag, S már templomod romokban áll. Rongyba öltöztek vágyaim, Nincs pillanat, mi bánthatna már. | | | Gyöngyvér | | |  | Halott ez a szerelem, Hiszen új virágot nem hajt Szíved csak havat hint, Néma búcsút, keserű kínt. | | | Gyöngyvér | | |  | | Az utak, melyeken jártál vele, a hidak, melyeken áthaladva egy pillanatra megálltál vele, s a zúgó vizet nézted a mélyben vagy a felhők rongyfátylaival borított holdat, a fák, melyeknek lombja arcát súrolta, mikor szemébe néztél, a rózsák, melyeknek illatát beszívta egyszer a Szigeten, mind e nyomok, tanújelek, bűnjelek megmaradtak a világban, s bizonyítják, hogy csakugyan szeretted. De aztán, egy napon, elveszett ez a szerelem. Hol veszett el, melyik úton, melyik hídon, a mélybe hullt, a zúgó vízbe vagy az égbe szállott, a holdas éjbe vagy elvegyült a rózsák illatával, s azért olyan terhes és sűrű most ez az illat, júniusban?... Nem tudok felelni. Csak járok az utakon és a hidakon, lehajtott fejjel, s tűnődöm és emlékezem. | | | Márai Sándor | | |  | | Olyan volt ez, mint amit a fiatal rizshajtásokkal csináltunk kora tavasszal; szétszakítottuk két növény egybefonódó gyökereit, hogy a növények önálló fejlődését biztosítsuk. A legtöbb hajtás túlélte a műveletet, néhány azonban belehalt. Amikor elszakítottam a gyökereket, hallgattam a szakadás neszét, és azon gondolkodtam, vajon érez-e a gyökér fájdalmat. Jen sosem figyelt így oda. (...) Eldobott magától, hogy megmentsen. Elküldött, hogy emlékezhessek rá. Én pedig emlékeztem. | | | Anchee Min | | |  | | Már nem vagyok formálható, és legfőképp nem bírom már a rengeteg harcot, amelyet sok-sok emberrel kell megvívni egy ügyért - amelyben ráadásul eleve nem hiszek. | | | Sándor Erzsi | | |  | | De aztán fordul az idő, egy év, vagy három év, vagy két hét - megfigyelted, hogy a szerelemnek, mint a halálnak, nincs órával vagy naptárral mérhető ideje?... - s a nagy terv, melyre vállalkoztak, nem sikerült, vagy nem egészen úgy sikerült, ahogyan elképzelték. S akkor szétválnak, haraggal vagy közömbösen, s megint reménykednek és újrakezdik, más társakat keresnek. Vagy fáradtak már, s együtt maradnak, elszívják egymás életkedvét és életerőit, s betegek lesznek, kissé megölik egymást, meghalnak. S utolsó pillanatban, mikor lehunyják szemüket, értik már?... Mit akartak egymástól? | | | Márai Sándor | | |  | | Felkínáltam magam; kézbe vettél, megforgattál, gyönyörködtél bennem, aztán elejtettél. | | | Nagy István Attila | | |  | Sietsz. Késel. Félsz. Azért is belevágsz, belém vágsz. A mozdulat közepén megbénulsz, már annyira bánod. Meg- teszed és nem: maga magával törlöd a tényt. Mindez még csak rossz sem. Aztán megint késel majd. Majd elsietsz. | | | Fodor Ákos | | |  |
|
Böngésző
Friss
Interaktív
Homokozó
Társoldalak
|