|  | |
| A láp téli álma mély és hosszú. Későn alszik el, de nehezen is ébred. Odakint már tavaszi ruhába öltözködnek a cseresznyefák, mikor a láp még csak a pilláit nyitogatja: a nádkórókon a száraz leveleket kiszorítják helyükből az elevenzöld, friss hajtások. |
| | Móra Ferenc | |
|  |
|
|
 |
| Tudtam, most csorog keresztül rajtam s a lábujjaimat enyhén elzsibbasztva tüstént ki is ürül belőlem az elmúlt napok mindösszes feszültsége. Ha az ember véletlenül nem figyel oda, hogy folyton íjideg feszes legyen, s akaratlan-óvatlan lazít, bizony ez történik: a szervezet méregtelenít. |
| | Vavyan Fable | |
|  |
| Noha az értelemre hivatkozunk, az őrület bábozik velünk. A durvaság, amellyel együtt élünk, oly markáns, hogy mellette észrevétlenné törpül minden, ami szelíd, ami a buta szabad szemmel nem látható szép. |
| | Vavyan Fable | |
|  |
| A legtöbb ember bólogat telefonbeszélgetés közben, holott ez színtiszta energiapocsékolás. |
| | Vavyan Fable | |
|  |
| Az ember nem a természetben él, hanem a történelemben. |
| | Borisz Leonyidovics Paszternak | |
|  |
| A gondokat nem oldja meg, ha másokra vetítjük azokat, ha saját bajunkért másvalakit jelölünk ki bűnbaknak. |
| | Vavyan Fable | |
|  |
| Az ember teremti meg saját mennyországát és saját poklát azzal, ahogyan a nap folyamán gondolkodik. |
| | Joseph Murphy | |
|  |
| A természet kegyetlen tanító, és csak két osztályzatot ismer. Az egyik az élet, a másik a halál. |
| | Fekete István | |
|  |
| Ameddig a szem ellát, emberek nyüzsögnek. Kirakatot bámulnak, vagy a cipőjük orrát; maroktelefonálnak, esznek, újságot olvasnak, ölebet cipelnek, sétálómagnóznak, görkoriznak, rohannak. Lehetnénk ennél jobban magunk között? |
| | Vavyan Fable | |
|  |
| Minden siker azé, aki a kellemest összeköti a hasznossal. |
| | Quintus Horatius Flaccus | |
|  |
| Nincs szebb dolog a világon, mint a holdfényben fürdő végtelen tenger és a némán ragyogó csillagokkal teleszórt mélységes égbolt. |
| | Vlagyimir Klavgyijevics Arszenyev | |
|  |
| Semmit sem nehezebb megérteni, mint a jelent, amelyben élünk. |
| | Ancsel Éva | |
|  |
| A házak és az emberek elmúlnak, de az őszi mezők egyformák maradnak, akárhogy öröklik, mérik, művelik is őket az emberek. Ebből pedig nyilvánvaló, hogy nem az emberek bírják a földet, hanem a föld szolgái az emberek. |
| | Fekete István | |
|  |
| Ha mán egyszer nekifogtál szántani, szánts az utolsó barázdáig. |
| | Mihail Solohov | |
|  |
| Még ha rossznak is ígérkezik egy kezdődő nap, javítani lehet rajta reggeli szépségápolással és az öltözék gondos megválogatásával. |
| | Lángh Júlia | |
|  |