Idézetek a mindennapokról

(1555)

A bor csúfoló, a részegítő ital háborgó, és valaki abba beletéved, nem bölcs!

Biblia

14

Égben az első sorban az utolsó
holton vagy a kendő méhben vagy a borsó
völgyben vagy a zengő szívben vagy a dobszó
égre nyíló szemben egy szem hó.

Ghymes

Egy tettet nem lehet megmagyarázni se egy okkal, se többel, hanem minden tett mögött ott az egész ember, a teljes életével.

Kosztolányi Dezső

193

A szokás az, hogy bár az út elágazik - azaz lenne egy pont, ahol választanom kellene -, mégis olyan gyorsan megyek, hogy nem is látom, hogy hogyan lehetne máshová menni.

Feldmár András

118

Jó vége csak annak lehet, ami azelőtt egyfolytában rossz volt. Akkor mégis jobb, ha valaminek csak a vége rossz.

Erich Maria Remarque

Pusztán az, hogy valamit jól tudsz, még nem jelenti azt, hogy meg is kell tenned.

Meg Cabot

122

Vannak pillanatok az életben, mikor nincs más lehetőség, mint elveszítsük a fejünket.

Paulo Coelho

716

Ritkán látszik meg a sárról, hogy hópehely volt azelőtt.

Heltai Jenő

Mindannyiunknak gyönyörűsége telik a suttogva elmondott és gyanúsítgatással átszőtt pletykákban.

Lukianosz

Ez a rózsa nem oly illatos, mint a nyári virág, de állt minden megpróbáltatást, amit amaz el nem viselne: a tél hideg esője elegendő volt a táplálására, a nap halvány sugara a melengetésére; a süvítő szél meg nem sápasztotta, szárát el nem törte, a csípős fagy el nem sorvasztotta.

Anne Bronte

A csend nem csupán a természet hangja, hanem az ember legbelső szükséglete.

Hioszi Tatiosz

Tévedéseink elől nem menekülhetünk, mert önmagunkat mindenhová magunkkal visszük.

Hioszi Tatiosz

200

Tengerszem hártyás jegén táncolsz, hóval borított jegenyefenyők alatt. A hó szinte izzik körös-körülötted, gyöngéd kékre halványítva az éjjel feketéjét, a telihold elmosódik a párában, és mintha higanyezüstöt verítékezne, szellemképesek a csillagok, s oly közel hajol az ég a földhöz, hogy már-már összeölelkezik vele. Rideg gyönyörűség, téli mese. Az életed. Táncolsz, félszegen, attól tartva, hogy beroppan alattad a vékony jég, táncolsz, részegülten, már nem törődve a jeges mélységgel, s egyszer csak felemelkedsz. Felujjongsz, hiszen szárnyalsz, ám ekkor elbotlasz, kékre-zöldre ütöd magad, de felkelsz, és kezded elölről, és folytatod, amikor megroppan a jég, és térdig merülsz a vízbe, kibotorkálsz és táncolsz, mígnem merevre fagynak a csontjaid, táncolsz lassulón, hanyatlón, s ha kibírod, felébred a Nap és megmelenget.

Vavyan Fable

169

Nem vagyok ördögbújta, csak élek.

Balla Zsófia

A bor férfidolog, csendesen kell beszélni róla. Leghelyesebb egy pohár bor mellett.

Márai Sándor

Rendben

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ