Mary Chamberlain: A dachaui varrónő

Mary Chamberlain: A dachaui varrónő

(18 idézet)

Maxim Könyvkiadó

London, 1939. A tizennyolc esztendős csinos és ambiciózus Ada Vaughan varrónőként dolgozik a Dover Street-i nőiruha-szalonban. Divattervező pályáról álmodik - megvan hozzá a tehetsége és a tudása -, de ehhez ki kellene törnie a lambethi sivár családi környezetből.
Ada egy véletlen találkozás során megismerkedik a titokzatos Stanislaus von Liebennel, és ez a kapcsolat a szerelem és a csillogás világába repíti. Amikor a férfi felajánlja, hogy elviszi Párizsba, Ada úgy érzi, itt a nagy alkalom, és meg sem hallja a figyelmeztetést, hogy a közelgő háború miatt veszélyes a kontinensre utazni. A jóslat beteljesül, kitör a háború, ők pedig Franciaországban rekednek. A német megszállás után Stanislaus elhagyja a lányt, de az utolsó éjszakán még kezeskedik arról, hogy Ada sose felejthesse el. Ada fogságba kerül, és annak köszönhetően éli túl a háborút, amihez ért: ruhákat varr. Jelenlegi megrendelői is előkelőségek, csak éppen német előkelőségek. Ada nem is sejti, mekkora bajt hozhat ez még a fejére...
Egy történet a reményről, az élni akarásról és a bosszúról.

Regény

Lehet, hogy olyan, mint egy hattyú, de ha úgy csipog, mint egy veréb, akkor senki sem fogja komolyan venni.

15. oldal

A disznók izzadnak. Az úriemberek verítékeznek, a hölgyek pedig felhevülnek.

27. oldal

Örüljünk, hogy élünk, és van elfoglaltságunk. A dologtalan kezeknek az ördög talál elfoglaltságot.

96. oldal

Ha hazudsz, akkor hazugságban kell élned, és előbb vagy utóbb felszínre kerül az igazság. A hazugság és a hazug élet.

99. oldal

Mindig az apróságok okozzák a bajt: a szalmaszár töri fel a teve hátát, és a légy kergeti őrületbe az elefántot.

146. oldal

Az édenkert csak két emberé, boldogságunk örökké a miénk.

192. oldal

Csomagold össze minden bánatod egy nagy zsákba, és mosolyogj, mosolyogj, mosolyogj!

209. oldal

A háború a férfiakról szólt. A hősökről. Ők a szerencsések. Megvan a helyük. De ki törődik a nőkkel meg a feleségekkel? Senki sem figyel rájuk.

210. oldal

A pénz pénzt fial, és megéri.

230. oldal

A pasasok mindenféle szépet mondanak, de amint kettesben maradsz velük, olyanok lesznek, mint a csapdába szorult patkányok.

240. oldal

A ruha nem ellenség. Szűkítsd és nyújtsd meg, gőzöld és formáld. Az számít, ami láthatatlan, ami az unalmas ruhát felemeli a mennyországba.

251. oldal

A világ senkinek sem tartozik szívességgel (...). Ha nincs pénzed, vagy nem vagy leleményes, akkor mért várod el másoktól, hogy segítsenek? Mindenki magáért felel.

267-268. oldal

Miért van az, hogy a rendes emberek mindig rosszkor jönnek?

274. oldal

Néha, az üdvösség érdekében, nem marad más, mint a kegyes hazugság. Isten elnézi nekünk az ilyen bocsánatos bűnöket.

289. oldal

Vágytak-e valaha egy életre olyannyira, hogy versenyre keljenek a halállal?

303. oldal

Rendben

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ