Szvetlana Alekszijevics: Elhordott múltjaink

Szvetlana Alekszijevics: Elhordott múltjaink

(29 idézet)

Európa Könyvkiadó

Milyen embert hozott létre a szocialista társadalom? Milyen, akár pozitív, akár negatív ösztönöket épített belénk a szabadság elementáris hiánya évtizedeken keresztül? Meg tudtunk, meg akartunk-e változni a bukása óta, vagy továbbra is makacsul magunkban hordozzuk az akkor kialakult reflexeinket? És milyen emberi tragédiák rejtőznek az egyszerű szókapcsolat, a kommunizmus bukása mögött?
Szvetlana Alekszijevics efféle kérdésekre keres választ könyvében, de nem száraz fejtegetésekben, hanem számtalan emberi sorson keresztül. Évtizedek óta gyűjti ezeket a történeteket, a közelmúlt fáradhatatlan krónikásaként, és az emberek megnyílnak neki, mert látják, hogy igazi empátiával találkoznak. Ez a könyve immár az ötödik darabja Az utópia hangjai című ciklusának: ezekben a polifonikus regény-vallomásokban emberek százai mesélnek arról, mit tett velük a kegyetlen huszadik századi történelem, vagy épp az azóta eltelt két és fél évtized.

Elbeszélések

Az áldozat és a hóhér egyformán visszataszítóak.

David Rousset(átvett idézet)

A pénz ugyanúgy próbára teszi az embert, mint a hatalom vagy a szerelem.

Mindent vegyünk el akkor, amikor lehet, mert rövid az élet.

Az ember egész életében ingadozik a jó és a rossz között. Vagy te szúrod bele azt a hegyes ceruzát... vagy veled teszik meg ugyanezt, válassz!

A szerelem bizony nem olyan, mint a hajszál, amit csak fogunk, kitépünk.

Ahhoz, hogy az ember gyerekeket szüljön, a házat át kell hogy hassa a szerelem illata.

Az emberek nem jók és nem rosszak, az emberek csak emberek.

Az emberek jók lennének, csak a nép gonosz.

Az ember folyton választásra kényszerül: szabadság vagy jólét, szabadság szenvedéssel vagy boldogság szabadság nélkül. És az emberek többsége a második utat választja.

Hadd ítéljen a történtekről az idő. Az idő igazságos, de ez csak a távoli jövőre igaz, a közeljövőre nem. Az az idő igazságos, ami már nélkülünk telik majd. A mi érintettségünk nélkül.

Vannak olyan dolgok, amelyek sohasem mosódnak el, ezeket az ember magával viszi.

A szenvedés olyan állapot, amelyben az ember mindenkitől eltávolodik. Egyedül van. Ha kézbe vesszük a szenvedésünket, egészen úrrá leszünk rajta, és kijövünk belőle úgy, hogy kihozunk magunkkal valamit: ez győzelem, ennek van értelme. Nem üres kézzel jönni ki belőle... hiszen máskülönben minek járnánk meg a poklot?

A szülők soha nem tudják megítélni, a gyerekek mennyire komolyan veszik a dolgokat.

Jó, hogy az Isten kutyát, macskát adott az embernek. Meg fát, madarat... azért adta neki mindezt, hogy az ember örüljön az életnek, és ne sokallja az élet hosszát. Hogy ne unjon rá az életre.

Az embernek sokféle nyelve van: az egyiken a gyerekeivel beszél, egy másikon a szerelmesek társalognak... és van egy olyan is, amelyen magunkkal beszélgetünk, belső dialógust folytatunk. Az utcán, munka közben, utazás alatt mindig más-más nyelvek szólnak, nem csak a szavak változnak ilyenkor, hanem valami más is. Az ember még reggel és este sem beszél egyformán.

Rendben

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ