Dan Wells: Nem vagyok sorozatgyilkos

Dan Wells: Nem vagyok sorozatgyilkos

(12 idézet)

Fumax Kiadó

John Wayne Cleavernek hívnak. 15 éves vagyok, és a hullák a hobbim. A terapeutám szerint szociopata vagyok. De nem vagyok sorozatgyilkos. - John veszélyes, és ezt ő is tudja magáról. Megszállottan érdeklődik a sorozatgyilkosok iránt, de nem szeretne hozzájuk hasonlóvá válni. Pedig óriási a kísértés. Mivel gyerekkora óta a családja által üzemeltetett halottasházban segédkezik, hozzászokott a holttestek látványához és meg is kedvelte őket. Azok legalább az élőktől eltérően nem kérnek számon rajta minduntalan emberi érzéseket. Amikor egy brutális sorozatgyilkos elkezdi áldozatait szedni a kisvárosban, kénytelen felülírni a maga számára alkotott szabályokat, amelyekkel eddig kordában tartotta a benne lakozó sötétséget. Nyomozni kezd a tettes után, akiről egyre inkább az a benyomása: emberfeletti képességekkel bír.

KrimiSzórakoztató irodalom

A sorozatgyilkosok általában - illetve lényegében mindig - a saját kényszerük rabszolgái. Azért ölnek, mert muszáj nekik, nem bírják megállni.

2. fejezet, Fumax Kiadó, 2012.

A saját kezedben van a végzeted, és mindig te hozod meg a döntéseket.

2. fejezet, Fumax Kiadó, 2012.

A szociopaták nem csak érzelmileg süketek, de érzelmileg némák is. (...) Mint az elnémított szereplők a televíziókban; integetnek, sikítanak, de egy hang sem hagyja el a torkukat.

3. fejezet, Fumax Kiadó, 2012.

Ahol a szociopaták nehézséget látnak, ott a normális emberek érzelmi kötődést. Családot, barátokat, szeretteket, és a legtöbbünk ezeket nehezen adja fel. Ők határoznak meg minket, ők tesznek azzá, akik vagyunk. Néha a körülöttünk lévők kiegészítenek minket.

14. fejezet, 172. oldal, Fumax Kiadó, 2014.

Az igazi félelmet nem a hatalmas szörnyetegek szülik, hanem az ártatlan külsejű kisemberek.

19. fejezet, Fumax Kiadó, 2012.

Ahol a logika elbukik, a bűntudat még győzhet.

3. fejezet, 31. oldal, Fumax Kiadó, 2014.

A barátság normális dolog. Ha vannak barátaim, nem lehetek őrült.

12. fejezet, 148. oldal, Fumax Kiadó, 2014.

Azért vagyok jó ember, mert tudom, a jó embereknek hogy kell viselkedniük, és utánzom őket.

2. fejezet, 23. oldal, Fumax Kiadó, 2014.

A kapcsolat hiánya a többi emberrel furcsa hatással jár. Úgy érzed, elkülönülsz, idegen vagy - mintha távolról figyelnéd az emberi fajt, mint egy ufó, nem kötődsz semmihez, és sehol sem látnak szívesen. (...) Az emberek csak rohannak, intézik a csip-csup ügyeiket, eltartják a családjukat, a világba kiáltják az értelmetlen érzelmeiket, és eközben te csak a pálya széléről figyelsz zavartan. Ez vezet addig egyes szociopatákat, hogy magasabb rendűnek érezzék magukat.

4. fejezet, Fumax Kiadó, 2012.

A félelem... furcsa érzés. Ha belegondol, az emberek mindig rajtuk kívül álló dolgoktól rettegnek, sosem önmaguktól. (...) Az ember olyan dolgoktól fél, amelyek fölött nincs irányítása. A jövőtől, a sötéttől, vagy attól, hogy valaki megöli. Ezért nem fél önmagától, mert mindig tudja, mit fog tenni a következő pillanatban.

10. fejezet, Fumax Kiadó, 2012.

A tűz egy pillanatnyi, átmeneti dolog - a tünékenység megtestesülése. Hirtelen jön, életre üvölti magát, amikor a forróság összeér a levelekkel, és fellobban, éhesen táncol, amíg körülötte minden megfeketedik, és összetöpörödik. Amikor már semmi sem maradt kialszik, eltűnik, semmit sem hagy hátra, csak felhasználhatatlan tápláléka hamvait.

4. fejezet, Fumax Kiadó, 2012.

Nem érdekes, mások mit gondolnak, ha tudod, hogy igazad van.

4. fejezet, Fumax Kiadó, 2012.

A szerző további könyve:

Dan Wells: Szörnyeteg úr
Rendben

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ