Stephenie Meyer: New Moon - Újhold

Stephenie Meyer: New Moon - Újhold

(50 idézet)

Könyvmolyképző Kiadó

Rossz hold kelt föl?
Bella mer szeretni. Az élete árán is. De Edward elhagyja, Bella pedig majdnem belehal a veszteségbe. Az indián Jacob barátsága ébreszti tetszhalálából a lányt, s a jó barát egyre közelebb kerül a szívéhez, noha Bella képtelen elfeledni az aranyszemű fiút. S miközben különös, hátborzongató halálesetek tartják izgalomban Forks városát, a földgolyó túloldalán Edward...
Hát mégis rémálommá válhat ez a szerelem? Elfogyhat, mint a Hold?

VámpírRomantikus

Ne aggódj! Utóvégre ember vagy, olyan az emlékezeted, mint a szita! A te fajtádnak minden sebét begyógyítja az idő.

3. fejezet, 82. oldal, Könyvmolyképző Kiadó, 2009.

A köteléket, ami egymáshoz fűz minket, nem szakíthatta el sem a szétválás, sem a távolság, sem az idő. És nem számít, mennyivel különlegesebb, gyönyörűbb, okosabb vagy tökéletesebb nálam, ő is ugyanolyan visszavonhatatlanul megváltozott, mint én. Ahogy én mindörökre őhozzá tartozom, ugyanúgy ő is mindig az enyém lesz.

24. fejezet, 545. oldal, Könyvmolyképző Kiadó, 2009.

Könnyebben elviseltem volna, ha megöl ebben a pillanatban, mintsem egyujjnyival is távolabb kerüljek tőle.

22. fejezet, 507. oldal, Könyvmolyképző Kiadó, 2009.

736

Tényleg, mintha valaki meghalt volna - én magam. Mert nem csak a legigazibb igaz szerelmet veszítettem el - ami önmagában is elég hozzá, hogy valaki belepusztuljon, de ráadásul elveszítettem a jövőmet, a családomat - azt az életet, amit választottam.

17. fejezet, 416. oldal, Könyvmolyképző Kiadó, 2009.

Hát csakugyan létezik olyan világ, amelyben parányi, jelentéktelen városkák határában ősi, legendás lények rohangálnak, hogy mitikus szörnyetegekkel küzdjenek meg? Minden képtelen mese igaz lenne? Léteznek még egyáltalán épelméjű, hétköznapi dolgok, vagy az egész világ csak varázslatból és kísértettörténetekből áll?

12. fejezet, 311. oldal, Könyvmolyképző Kiadó, 2009.

A fájdalom hullámai, amelyek idáig csak körbemostak, most feltornyosultak, átcsaptak a fejem fölött, lerántottak a mélybe. És nem is jöttem föl a felszínre többé.

3. fejezet, 95. oldal, Könyvmolyképző Kiadó, 2009.

A szerelem irracionális, emlékeztettem magamat. Minél jobban szeretsz valakit, annál kevésbé bírsz ésszerűen viselkedni.

14. fejezet, 359. oldal, Könyvmolyképző Kiadó, 2009.

Mintha egy óriási lyukat ütöttek volna a mellkasomon, azon át kirángattak belőlem valamennyi létfontosságú szervemet, én meg itt maradtam a soha be nem hegedő, tátongó sebbel, amelynek pereme még mindig lüktet és vérzik, akármennyi idő telt is el azóta. Az eszemmel tudtam, hogy a tüdőmnek valószínűleg semmi baja, de azért zihálva kapkodtam levegő után, forgott velem a világ. (...) És mégis, úgy tűnt, túl tudom élni ezt is.

4. fejezet, 131-132. oldal, Könyvmolyképző Kiadó, 2009.

Már egészen elfelejtettem, milyen érzés boldognak lenni. Márpedig most boldog voltam. Olyan boldog, hogy jó ötletnek tűnt belehalni.

15. fejezet, 380. oldal, Könyvmolyképző Kiadó, 2009.

Amint megszeretsz valakit, többé nem tudsz logikusan gondolkodni róla.

13. fejezet, 321. oldal, Könyvmolyképző Kiadó, 2009.

Nem tartottam számon a napokat - nem volt rá semmi okom. Amennyire csak lehet, igyekeztem a jelenben élni, ahol nincs sem lassan halványuló múlt, sem gyorsan közeledő jövő.

9. fejezet, 219. oldal, Könyvmolyképző Kiadó, 2009.

Egy dolgot alaposan megtanultam - és ez a tudás átitatott a csontom velejéig, a fejem búbjától a sarkamig, üres mellkasom legmélyéig -, hogy a szerelem hatalmat ad a másiknak, hogy összetörjön.

9. fejezet, 236. oldal, Könyvmolyképző Kiadó, 2009.

Tudatomnál voltam, éreztem a veszteség fájdalmát, amely a mellkasomból sugárzott szét, és pusztító hullámokat küldött a végtagjaimba és a fejembe - de el tudtam viselni. Túléltem. Nem mintha a fájdalom gyöngült volna az idők folyamán, hanem mintha én erősödtem volna hozzá, hogy el tudjam viselni.

4. fejezet, 132. oldal, Könyvmolyképző Kiadó, 2009.

Megtiltottam magamnak az emlékezést, és rettegtem a felejtéstől: mintha borotva élén táncolnék.

4. fejezet, 130. oldal, Könyvmolyképző Kiadó, 2009.

El sem tudtam képzelni, hogy létezhet még olyan dolog a világon, amitől nekem félnem kellene - fizikai dolgoktól semmiképpen. Ez az egyik előnye annak, ha az ember mindent elveszített.

4. fejezet, 122-123. oldal, Könyvmolyképző Kiadó, 2009.

Rendben

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ