Stephenie Meyer: New Moon - Újhold

Stephenie Meyer: New Moon - Újhold

(50 idézet)

Könyvmolyképző Kiadó

Rossz hold kelt föl?
Bella mer szeretni. Az élete árán is. De Edward elhagyja, Bella pedig majdnem belehal a veszteségbe. Az indián Jacob barátsága ébreszti tetszhalálából a lányt, s a jó barát egyre közelebb kerül a szívéhez, noha Bella képtelen elfeledni az aranyszemű fiút. S miközben különös, hátborzongató halálesetek tartják izgalomban Forks városát, a földgolyó túloldalán Edward...
Hát mégis rémálommá válhat ez a szerelem? Elfogyhat, mint a Hold?

VámpírRomantikus

Az idő múlik. Még ha lehetetlennek tűnik is. Még akkor is, ha a másodpercmutató minden egyes kattanása olyan fájdalmas, mint a vér lüktetése a felsebzett bőr alatt. Nem egyenletesen múlik, hanem furcsa megiramodások és hosszan tartó, üres ácsorgások követik egymást, de mégiscsak múlik.

4. fejezet, 105. oldal, Könyvmolyképző Kiadó, 2009.

338

Így inkább Júlián gondolkodtam még egy kicsit. Vajon mit csinált volna, ha Rómeó faképnél hagyja, nem azért mert száműzik a városból, hanem mert egyszerűen megunja őt? Vagy mondjuk Rozália alaposan lehordja, és ettől Rómeó meggondolja magát? Vagy nem veszi feleségül Júliát, hanem egyszerűen kereket old? Úgy véltem, tudom, mit érzett volna akkor Júlia.

16. fejezet, 388. oldal, Könyvmolyképző Kiadó, 2009.

Mindennek van határa, még annak is, hányféleképpen lehet összetörni egy ember szívét.

22. fejezet, 513. oldal, Könyvmolyképző Kiadó, 2009.

Senki sem örül a rivaldafénynek, ha sejti, hogy perceken belül hasra fog esni.

1. fejezet, 19. oldal, Könyvmolyképző Kiadó, 2009.

328

Mielőtt megismertelek, Bella, az életem olyan volt, mint egy holdtalan éjszaka. Nagyon sötét, de azért akadtak csillagok, az értelem apró fénypontjai... Aztán egyszer csak te átszáguldottál az egemen, mint valami meteor, s hirtelen minden lángba borult, minden csupa szépség és ragyogás lett. Amikor elváltunk, amikor a meteor lehullt a láthatár mögé, minden elsötétült. Csakhogy a szememet már elvakította a fény: nem láttam többé a csillagokat. És így már nem volt értelme semminek.

23. fejezet, 532. oldal, Könyvmolyképző Kiadó, 2009.

A szerző további könyvei:

Stephenie Meyer: Twilight - AlkonyatStephenie Meyer: Eclipse - napfogyatkozásStephenie Meyer: Breaking Dawn - HajnalhasadásStephenie Meyer: A burok
Rendben

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ