Stephenie Meyer: New Moon - Újhold

Stephenie Meyer: New Moon - Újhold

(50 idézet)

Könyvmolyképző Kiadó

Rossz hold kelt föl?
Bella mer szeretni. Az élete árán is. De Edward elhagyja, Bella pedig majdnem belehal a veszteségbe. Az indián Jacob barátsága ébreszti tetszhalálából a lányt, s a jó barát egyre közelebb kerül a szívéhez, noha Bella képtelen elfeledni az aranyszemű fiút. S miközben különös, hátborzongató halálesetek tartják izgalomban Forks városát, a földgolyó túloldalán Edward...
Hát mégis rémálommá válhat ez a szerelem? Elfogyhat, mint a Hold?

VámpírRomantikus

 IdőKedvencHossz

Bármennyire is erőlködtem, hogy ne gondoljak rá, nem azért küzdöttem, hogy elfelejtsem. Éppen hogy attól féltem - éjszakánként, amikor a hosszú álmatlanságból eredő kimerültség lerombolta az önvédelemre emelt falakat -, hogy elfelejtem, hogy a múlt kicsúszik a kezem közül. Hogy az agyam szita, és egy napon nem fogom tudni visszaidézni pontosan a szeme színét, a bőrének hűvös érintését, vagy a hajának a pontos árnyalatát. Azt nem engedhetem meg magamnak, hogy gondoljak rájuk, de elfelejtenem nem szabad őket.
Mert volt valami, amiben muszáj hinnem ahhoz, hogy tovább tudjak élni - tudnom kellett, hogy létezik valahol. Ez minden. Minden mást el tudok viselni. Feltéve, hogy ő létezik.

4. fejezet, 129. oldal, Könyvmolyképző Kiadó, 2009.

982

Mindennek van határa, még annak is, hányféleképpen lehet összetörni egy ember szívét.

22. fejezet, 513. oldal, Könyvmolyképző Kiadó, 2009.

Csak bámultam, és azt kívántam, bárcsak sose jönne el a jövendő. Bárcsak ez a pillanat örökké tartana, vagy ha ez nem lehetséges, akkor hadd múljak el én is a pillanattal!

22. fejezet, 507. oldal, Könyvmolyképző Kiadó, 2009.

Mintha elvesztettem volna a szívem, mintha üres lennék belül. Mintha mindent, ami bennem volt, itt hagytam volna nálad.

23. fejezet, 522-533. oldal, Könyvmolyképző Kiadó, 2009.

Megígérem: ez az utolsó alkalom, hogy látsz engem. Nem fogok visszajönni. Soha többet nem teszlek ki annak, aminek eddig. Ott folytathatod az életedet, ahol abbahagytad, nem foglak zaklatni többet. Olyan lesz, mintha nem is léteztem volna.

3. fejezet, 82. oldal, Könyvmolyképző Kiadó, 2009.

Egy dolgot alaposan megtanultam - és ez a tudás átitatott a csontom velejéig, a fejem búbjától a sarkamig, üres mellkasom legmélyéig -, hogy a szerelem hatalmat ad a másiknak, hogy összetörjön.

9. fejezet, 236. oldal, Könyvmolyképző Kiadó, 2009.

Amint megszeretsz valakit, többé nem tudsz logikusan gondolkodni róla.

13. fejezet, 321. oldal, Könyvmolyképző Kiadó, 2009.

Én nem tudok egy olyan világban élni, amelyikben te nem létezel!

23. fejezet, 527. oldal, Könyvmolyképző Kiadó, 2009.

Már sokszor napokra sikerült megszabadulnom a fájdalomtól. Ennek persze ára volt: a szűnni nem akaró érzéketlenség. Választhattam a fájdalom és a semmi között, és én a semmit választottam.

4. fejezet, 126. oldal, Könyvmolyképző Kiadó, 2009.

Könnyebben elviseltem volna, ha megöl ebben a pillanatban, mintsem egyujjnyival is távolabb kerüljek tőle.

22. fejezet, 507. oldal, Könyvmolyképző Kiadó, 2009.

734

A szerelem hatalmat ad a másiknak, hogy összetörjön. Engem pedig összetörtek, és már soha többet nem leszek ép.

9. fejezet, 236. oldal, Könyvmolyképző Kiadó, 2009.

Már egészen elfelejtettem, milyen érzés boldognak lenni. Márpedig most boldog voltam. Olyan boldog, hogy jó ötletnek tűnt belehalni.

15. fejezet, 380. oldal, Könyvmolyképző Kiadó, 2009.

A köteléket, ami egymáshoz fűz minket, nem szakíthatta el sem a szétválás, sem a távolság, sem az idő. És nem számít, mennyivel különlegesebb, gyönyörűbb, okosabb vagy tökéletesebb nálam, ő is ugyanolyan visszavonhatatlanul megváltozott, mint én. Ahogy én mindörökre őhozzá tartozom, ugyanúgy ő is mindig az enyém lesz.

24. fejezet, 545. oldal, Könyvmolyképző Kiadó, 2009.

A tiéd vagyok, örökké és visszavonhatatlanul!

24. fejezet, 542. oldal, Könyvmolyképző Kiadó, 2009.

Nevének csengése elszabadított bennem valamit, ami vadul marcangolta a belsőmet - akkora fájdalom tört rám, hogy elállt tőle a lélegzetem, és magam is meglepődtem irtózatos erejétől.

3. fejezet, 93. oldal, Könyvmolyképző Kiadó, 2009.

Rendben

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ