Paulo Coelho: Tizenegy perc

Paulo Coelho: Tizenegy perc

(103 idézet)

Athenaeum Kiadó

Van könyv, amely álmodni hív – és van, amely megmutatja a valóságot.
Maria, a fiatal brazil lány néhány korai csalódása miatt úgy érzi, nem is létezhet igaz szerelem. Egy váratlan találkozás révén eljut álmai városába, Genfbe, ahol mesés gazdagságot és hírnevet remélve táncosnőnek áll. Hamar rá kell azonban döbbennie, hogy a hírnevet nem adják ingyen, és nemsokára az utcán találja magát, ahol prostituáltként kell megélnie.
Az igaz érzelmekről rég letett már, de a szexualitás új meg új utakra csábítja, mígnem egy fiatal festő fellobbantja benne a szerelem tüzét. Választania kell: végleg feloldódik a testiségben, vagy megtalálja saját „belső fényét”, és a szent szerelemben találja meg a szexualitást megillető helyet. Újra meg kell tapasztalnia, mit jelent valaki másért szenvedni és kínlódni, s meg kell tanulnia, miként szerezzen szélsőséges élményeinek maradandó értéket.

KortársRegény

A szerelem inkább kötődik a másik hiányához, mint az együttlétekhez.

4. oldal

A szerelem nem a másik emberben van, hanem bennünk. Mi ébresztjük föl magunkban. De ahhoz, hogy fölébreszthessük, szükségünk van a másikra.

Az emberi lény nem csak arra teremtetett, hogy keresse a bölcsességet, hanem arra is, hogy fölszántsa a földet, várja az esőt, elültesse a búzát, learassa a termést, megőrölje a magokat, és megsüsse a kenyeret.

Az életem olyan, mint a hullámvasút - igen, az élet ejtőernyőzés, kockázatvállalás, esések és kelések sorozata, hegymászás, vágy, hogy fölérjünk a csúcsra, és csalódás és szenvedés, ha nem sikerül.

212

Sokszor éreztem magam megsebezve, amikor elvesztettem azokat a férfiakat, akikbe szerelmes voltam. De ma már biztos vagyok benne, hogy senki sem veszíthet el senkit, mert senki nem is birtokolhat senkit. Ez az igazi szabadság megtapasztalása: bírni a legfontosabb dolgot a világon, anélkül, hogy birtokolnánk.

104. oldal

Az egyetlen dolog, ami megváltoztatja az embert, az a szerelem.

Számtalan viselkedés közül választhattam volna, de én csak hagytam, hogy a sors döntsön helyettem.

Az egyik percben nincs semmid, a másik percben meg többet kapsz, mint amit el tudsz fogadni.

Az életnek csak akkor van értelme, ha van kivel megosztani az érzéseinket.

Az emberi lény ugyanis el tud viselni egy hét szomjazást, két hét éhezést, és akár évekig elviseli, hogy nincs fedél a feje fölött, de a magányt nem viseli el. Minden kín és minden szenvedés közül a magány a legrosszabb.

Megtanultam, hogy várni a legnehezebb, és szeretnék hozzászokni, tudni, hogy velem vagy akkor is, ha nem vagy mellettem.

146. oldal

Mindannyian emberek vagyunk, bűnben fogantunk, bűnösek vagyunk, megijedünk, amikor a boldogság elérhető közelségbe kerül, és legszívesebben mindenkit megbüntetnénk a saját tehetetlenségünk, sérelmeink és boldogtalanságunk miatt. Megfizetni a bűneinkért és megbüntetni más bűnösöket - hát nem maga a gyönyörűség? Dehogynem.

Amikor távol vagyunk a szeretett lénytől, minden járókelő őrá emlékeztet.

1025

A szerző további könyvei:

Paulo Coelho: A Piedra folyó partján ültem és sírtamPaulo Coelho: Inspiráció - Naptár 2010Paulo Coelho: A ZahirPaulo Coelho: Élet - Válogatott idézetekPaulo Coelho: A portobellói boszorkány
A szerző összes könyve
Rendben

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ