Stephenie Meyer: Twilight - Alkonyat

Stephenie Meyer: Twilight - Alkonyat

(57 idézet)

Könyvmolyképző Kiadó

Forks fölött mindig felhős az ég. Bella Swan, az érzékeny, zárkózott lány afféle önkéntes száműzetésre ítéli magát, amikor ide költözik apjához. Bella alapjáraton is mágnesként vonzza a bajt, ezúttal azonban nem csak a "mindennapi" csetlések-botlások fenyegetik. Hanem Ő. Ő, akinek aranyszín szeme van, titokzatos, szeszélyes, kiszámíthatatlan, félelmet keltő és biztonságot sugárzó. Ő, akit Edwardnak hívnak, mint valami ódivatú regény hősét. Ő, aki megmenti az életét. Ő, aki mégis a legnagyobb veszélyt jelenti Bella számára. Az indián rezervátumban furcsa, félelmetes mesék keringenek. És egy nap a legenda megelevenedik.

VámpírRomantikus

Az ujja lassan végigsimított a gerincemen, éreztem, ahogy felgyorsul a lélegzete. Kezem erőtlenül támaszkodott a mellkasának, és már megint szédültem. Lassan előrehajtotta a fejét, és másodszor is megérintette hűvös ajkával az enyémet, nagyon óvatosan, résnyire nyitott szájjal. És akkor összeroskadtam.

15. fejezet, 322-323. oldal, Könyvmolyképző Kiadó, 2009.

Felemelte a kezét, a szemén láttam, hogy vívódik, aztán gyorsan végigsimított ujja begyével az arccsontomon. A bőre ugyanolyan jeges volt, mint mindig, de ott, ahol megérintett, a bőröm ijesztően forró lett - mintha megégettem volna magam, csak még nem érezném a fájdalmat.

11. fejezet, 223. oldal, Könyvmolyképző Kiadó, 2009.

Semmi nem űzi el úgy az álmot, mint egy megoldatlan rejtély.

14. fejezet, 290. oldal, Könyvmolyképző Kiadó, 2009.

Bármennyi közös időt szánt is nekünk a sors, egy percet sem akartam veszíteni belőle.

12. fejezet, 259. oldal, Könyvmolyképző Kiadó, 2009.

Hozhatod a bilincset, a rabod vagyok.

14. fejezet, 304. oldal, Könyvmolyképző Kiadó, 2009.

Nem tudom, meddig ültünk ott mozdulatlanul. Talán órákig. Végül a pulzusom lenyugodott, de Edward nem moccant, szótlanul tartott a karjában. Tudtam, hogy bármelyik pillanatban túl sok lehet neki ez az egész, és akkor az én életemnek vége - olyan gyorsan, hogy talán észre sem veszem. És mégsem féltem. Semmi másra nem tudtam gondolni, csak arra, hogy átölel.

13. fejezet, 279. oldal, Könyvmolyképző Kiadó, 2009.

Ha tudnék álmodni, én is rólad álmodnék. És nem szégyellném.

14. fejezet, 297. oldal, Könyvmolyképző Kiadó, 2009.

Ha már úgyis a pokolra jutok, legalább legyen miért.

5. fejezet, 92. oldal, Könyvmolyképző, 2009.

Valahányszor hideg keze megérintett, a szívem mindig meglódult. Két ilyen alkalommal láttam valamit az arcán, ami arra vallott, hogy képes meghallani a szívverésemet.

12. fejezet, 260. oldal, Könyvmolyképző Kiadó, 2009.

Alkonyat van megint. (...) Megint vége van valaminek. Bármilyen tökéletes is egy nap, mindig véget ér.

Epilógus, 498. oldal, Könyvmolyképző Kiadó, 2009.

Döbbenetes, milyen hirtelen elszállt a fojtogató félelem, döbbenetes, milyen tökéletes biztonságban éreztem magam (...) abban a pillanatban, amint meghallottam a hangját.

8. fejezet, 165. oldal, Könyvmolyképző Kiadó, 2009.

Ha létezik egyáltalán kellő számú tanúbizonysággal alátámasztott beszámoló, hát a vámpírokról szóló ilyen. Nem hiányzik semmi. Hivatalos jelentések, közismert személyek - orvosok, papok, rendőrbírák - eskü alatt tett, írásbeli nyilatkozatai: egyetlen jogász sem kívánhat ennél meggyőzőbb bizonyítékokat. És mégis, ugyan ki hisz a vámpírokban?

Jean-Jacques Rousseau(átvett idézet)

7. fejezet, 137. oldal, Könyvmolyképző Kiadó, 2009.

92

Az a tudat vigasztalt, hogy ha már meg kell halnom, olyasvalaki helyett halok meg, akit szeretek. Nemes célért, éppenséggel. És ez azért számít valamit.

Előszó, 7. oldal, Könyvmolyképző, 2009.

404

Minden apa álma, hogy a lánya elkerül a háztól, mielőtt istenigazában beindulnának a hormonjai.

14. fejezet, 299. oldal, Könyvmolyképző Kiadó, 2009.

Két keze közé fogta az arcomat. Elakadt a lélegzetem. Habozott - de nem a szokásos értelemben, emberi módon. Nem úgy, ahogy egy férfi hezitál, mielőtt megcsókol egy nőt, de szeretné előbb kipuhatolni, miként fog a nő reagálni. És nem úgy, amikor azért habozik, hogy meghosszabbítsa a pillanatot, a várakozás eszményi pillanatát, amely néha jobb, mint maga a csók. Edward azért habozott, hogy kipróbálja magát, hogy lássa, biztonságos-e a dolog, hogy megbizonyosodjék róla, még mindig ura önmagának.

13. fejezet, 285. oldal, Könyvmolyképző Kiadó, 2009.

410
Rendben

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ