A Karib-tenger kalózai

amerikai kalandfilm

Figyelés

Túl hosszú ideje érzek már csillapíthatatlan szomjat, túl régen gyötör már az éhhalál, mégsem haltam meg. Semmi sem hat rám, se a szél arcomon, se a tenger vize, se a női test lágy melege.

Kegyetlen az élet. Akkor a túlvilág miért lenne kellemes?

- Hát mégis igazat mondtál?
- Gyakran megteszem. És érdekes, hogy ez mindig mindenkit megdöbbent.

- Az asszonyi ravaszság kifogyhatatlan kincsestár.
- Látom, volt már házas.

El kell veszned, hogy rátalálj a helyre, amire nem lehet. Különben mindenki tudná, hol van.

Nem a probléma a probléma. A probléma a hozzáállásod a problémához.

A jövő elég kiszámíthatatlan, ha én is benne vagyok.

Jobb szeretem nem tudni, melyik perc az utolsó. Halandó életünk minden egyes nyomorult pillanata ettől válik oly értékessé.

Én becstelen vagyok, és egy becstelen ember mindig becstelen marad. Becsszó. Csak a becsületesekkel kell vigyázni, mert nem lehet tudni mikor jut eszükbe valami... butaság.

Nem sors, amit kényszerből választ az ember.

- Vagy őrültek vagyunk, vagy zsenik.
- Különös, milyen gyakran jár együtt ez a két vonás.

Nem az a fő, hogy örökké élsz-e. A trükk az, hogy önmagad maradj, örökké.

Csak a kutyák és a kisbabák elég fejlett lények ahhoz, hogy tiszta szeretetet tudjanak adni.

Ha egy jó döntés oka rossz indok, akkor rossz a döntés.

Nincs veszett ügy, míg akad csak egy bolond is, aki küzd érte.

Rendben

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ