Ákos

1993-ban alakult magyar zenekar, melynek megalapítója és frontembere Kovács Ákos, énekes és költő

Figyelés

Hiába kéred
Nem csitul a véred
De halál nélkül
Mennyit ér az élet?

Ha álom csak az élet,
Egyszer mindenki felébred
Egy tiszta hajnalon,
Várja borzalom
Vagy irgalom.

Lehetnék hálás ezért
Vagy sírhatnék
Hogy néha máshoz is jó vagy
De ha az öledbe bújok
Nem érdekel
Az sem, hogy lesz-e holnap.

Leszek neked az égbolt,
Leszek neked bármi,
Ha lehunyt szemed engedi
A testedet csodálni.

Sose gondolnád,
Hogy a boldogság
Neked is járhat.
És ha körülölel,
Akkor is úgy múlik el,
Mint a varázslat.

Bárki lehet.
Enyém, tied,
Mégis itt vagyunk,
Talán csak véletlen.
Két átutazó,
Közös illúzióba
Kapaszkodunk,
Ébredj mellettem.

A terheket vinned kell.
Birkózni a bűnökkel,
Ez az életed, fogd már fel.

A lombok már nem rejtik el,
Ha szeretettel érkezel,
Ez áldott hely, szebb nem is kell.
Emelt fővel emeld a súlyt,
Az adjon erőt, hogy várnak,
És építs tetőt és építs jövőt,
Egy új élet indul,
Van esély, hogy veszély les rád.

Bár minden egész eltörött,
Létezik Igaz és Örök!
De jól vigyázz, ha gondolsz rá,
Az ördög rögtön felröhög.

Amíg felejtenél,
Addig emlékezel,
A múlt búvóhelyén
Senki nem érhet el.

Ha reggelre kelve tiszta a tábla,
csak tőled függ, hogy mit rajzolsz rá ma!

Akkor a leghosszabb a tél
Ha már az ember nem remél
Ha a holnap csak ködös kép
Tövissel barázdált vidék.

Még rázza a bordák ketrecét
Emléket pumpál szerteszét
A szívem
De megáll majd szép szelíden.

Ha elérhetetlen, szent a cél,
Az elbukás is ünnepély.

Mindig azt mondják,
Hogy az ember csak tévelyeg,
Pedig valahol van helyed,
Még ha keresve sem leled.

Rendben

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ