B. N. Toler

amerikai írónő

Figyelés

Könyvek

A nagymamámnak volt egy mondása, mindig ezt hajtogatta, ha nagyon magam alatt voltam. "Ez is elmúlik egyszer."

A testvérek többnyire közel állnak egymáshoz, de ikernek lenni olyan kötelék, amit hétköznapi testvérek soha nem foghatnak fel. Az első naptól barátok voltunk.

A nevetése az én kábítószerem.

Akárhova is megyek, amikor mennem kell, remélem, hogy békés és nyugodt hely lesz. Remélem, hogy van ott víz, és vannak színek. Remélem, olyan helyre kerülök, ami emlékeztetni fog az életem minden boldog pillanatára.

Mindent akarok belőled. A jót, a rosszat és a csúfot. Szeretlek.

A zene lehet dühös és mély, és az emberek mégis szépnek gondolják. Teszik ezt annak ellenére, hogy a való világban ugyanezeket az érzelmeket gyengeségnek tekintik.

Lehet, hogy össze vagy törve, de én is. Ez még nem jelenti azt, hogy kevesebbet érünk, csupán azt, hogy valakit olyan nagyon és olyan szenvedéllyel szerettünk, hogy elveszteni őt olyan érzés, mintha magunkból veszítettünk volna el egy részt.

Két külön dolog elmondani, ki vagyok igazából, és megmutatni azt.

Ne pazarold el azt, ami sokunknak már nem adatik meg.

A szívem legszívesebben magába roskadna.

Nem ismerte be senkinek, főleg magának nem, de mások néha jobban ismernek valakit, mint amennyire ő ismeri saját magát.

A barátok osztoznak az örömben, és felosztják a bánatot.

Van egy mondás, ami szerint a nyomor szereti a társaságot, és ez pontosan így van.

Telnek-múlnak a pillanatok, az idő gyors villanásai. Mégis ezeknek a pillanatoknak lehet a legmélyebb hatásuk az életünkre. Vagy megragadjuk és a saját hasznunkra fordítjuk, vagy elszalasztjuk őket. Úgy hiszem, azok a pillanatok maradnak velünk a legkitartóbban, amiket elhalasztunk, mert a megbánás olyasmi, ami soha nem hagy el minket.

Rendben

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ