Böszörményi Gyula

Böszörményi Gyula

1964. július 23. —
magyar író és újságíró

Figyelés

Könyvek

A világ bolond köröttünk, én csak hozzá igazodom.

Vannak az életben olyan pillanatok, amikor képtelenség eldönteni, hogy a férfit, aki épp szemben áll velünk, megcsókolni, vagy orrba verni volna-e jobb.

Ha itt a földön annyi rútság is van, hogy már-már bele kell őrülni, odafönn a mindenség milliárd apró fénye tán vigaszt rejt magában.

Amikor az ember azt hiszi, nincs több remény, akkor szokott felpercenni az új nap első sugara!

A teremtőtől kapott tehetséget eltékozolni olyan, mint magát a teremtőt sértegetni.

Ha érdekes helyen jár az ember, az idő szinte megbolondul, s oly nyargalásba kezd, hogy mire kettőt pislantunk, már el is szaladt a nap.

Mértékkel élj, hogy mérhetetlenek legyenek boldog napjaid!

- A holtak emléke gyorsan fakul (...).
- Vagy örökké éget, bánatkorommal szórva be minden napot.

A halottak jó fejek. Csendesek.

Úgy szorítottam (...) kezét, mint lusta írót a nyomdai határidő.

Minden, ami meglepő, szokatlan, zavaros és váratlan, vagyis közelebb sodor a káoszhoz, az nekem bizony örömöt okoz. Gyűlölöm a rendet, brrr!

"Az a szemét apád!" - gondoltam. - "Milyen könnyen, milyen gyakran ordítják ezt az anyák a gyerekeik arcába! Pedig azt a szemét alakot nem a gyerek, hanem épp hogy az anya választotta egykor az apaszerepre."

Minden ember lelkében vannak sötét helyek, amiket zárva kell tartani. Normális esetben az ajtó csukva van, de olykor kinyílik, s akkor a sötétség veszi át az uralmat. Ez az őrület.

Van, hogy az ember lelkének bádogserlegébe több rettegés már nem fér bele, s akkor hirtelen túlcsordul a fájdalom.

Olvass, és a világ hűséges kiskutya módjára hever a lábad elé, vagy told félre a könyveket, ám akkor soha nem érted meg, miért vicsorog rád.

Rendben

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ