Csitáry-Hock Tamás

Csitáry-Hock Tamás szerelmi vallomásai

(16 idézet)

1965. március 1. —
író

Figyelés

Könyvek

Kávét hoztam neked... (...) De ebben a kávéban nem cukor van. Nem édesítőszer. Nem attól édes. Mástól. Kilenc betűtől. Azokat kevertem bele, azoktól olyan finom, azoktól olyan édes. Attól a kilenc betűtől. Ami egy szó. És a szóban a legszebb érzés. Szeretlek.

Sok minden történt velem. És mégis, ha válaszolnom kellene a kérdésre, hogy mi volt a legjobb, legszebb az életben, ami eddig történt velem, egyértelmű lenne a válasz. Mert a legjobb, legszebb, ami történhetett velem, az nem esemény. Nem valami, hanem valaki. Akinél szebb és jobb nem történhetett volna velem. Te vagy.

Költöztem... de nem úgy, ahogy általában költözik az ember. Nem tervezgettem hónapokig, nem keresgéltem új lakhelyet, nem gyűjtögettem a költözéshez szükséges pénzt. Nem csomagoltam, nem hívtam bútorszállítót, a költözéshez nem kellett segítség. Mert nem házba költöztem, nem lakásba. Egy sokkal szebb, csodásabb helyre. Ahová mindig vágytam. Álmaim otthonába. Hazaköltöztem. Beléd költöztem. A szavaimmal. Szavaimban a lelkemmel. Lelkemben az érzéseimmel.

Létezik szerelem, de az nem csak egy megfoghatatlan érzés, hanem egy megölelhető csoda, te vagy. (...) Van párja minden léleknek, és az enyémnek a legszebb jutott, aki te vagy.

Élhetek... levegő nélkül egy-két percig, víz nélkül talán három-négy napig. Élelem nélkül még tovább, akár harminc, negyven napig. Fény nélkül pedig évekig is. Létezhetek. Nélkülük. Egy kis időre mind nélkülözhető. Mindegyik lételem. De van mégis egy, ami nélkül egy pillanatot sem élhetek. Aki nélkül nem. Már nem. Nélküled.

Ha választhatnék egy jobb élet és az enyém között... akkor is ezt választanám. Mert amit mások jobb életnek hisznek, az csak látszólag jobb. És tűnhet az enyém rossznak, mégsem adnám semmiért. Mert nincs jobb élet annál, amiben te ott vagy.

Csak érted és miattad vágyom örök életre. Mert egy véges élet kevés ahhoz, hogy mindent neked adjak. Minden szeretetemet, ami bennem él irántad, amit te ébresztettél szívemben. Mert ez a szeretet végtelen.

Hogyan mondhatnám el neked? Hasonlatokban? Ezerszer megfogalmazott, leírt mondatokban? Bárhogyan is szeretném, mindig egy mondat jut eszembe. Egy mondat, ami ráadásul mégsem igaz. Mert azt mondanám, hogy "Jobban szeretlek, mint az életemet". De ez nem igaz. Nem lehet igaz. Nem szerethetlek jobban az életemnél. Csak éppen annyira. Mert az Életem te vagy.

A világ hatalmas, lehetőségekkel teli. Amíg élek, bármit megtehetek, bármit kipróbálhatok, bármit megélhetek. Megmászhatom akár a Mount Everestet, áthajózhatok óceánokat, bejárhatom a világot, de akár az űrbe is eljuthatok. Vagy ülhetek csendben egy szobában, ábrándozva mások valóságán. Bármit lehet. Építhetek házat, tanulhatok zenét, írhatok könyveket, festhetek képeket, faraghatok szobrokat. Vagy kifekhetek a fűbe a csillagos ég alá, és élvezhetem az éjszaka csendjét. A döntés az enyém. Igen, bármit lehet az életben. Csak élni nem. Nélküled.

Te vagy a szeretet bennem, és te tanítasz a szeretetre bennem. Az igaz, őszinte, önzetlen szeretetre. És ezt a leckét meg akarom tanulni. Mert tudnom kell. Tudnom kell szeretni. Mert akarok szeretni. Akarlak szeretni. Ahogyan neked jó. S így lesz jó nekem is.

Kincseket mutatnak... felbecsülhetetlen értékű tárgyakat. Nagyon szépek. A történelem darabjai, a múlt felidézői. Elképzelem, amikor ezek a tárgyak nem vitrinben álltak, hanem a hétköznapi élet kiegészítői voltak. Ma pedig felbecsülhetetlen értékű kincsek. Nézem őket, lenyűgöznek. Szép kincsek. De a legszebb kincs nem a szemem előtt van. Nem vitrinben. A legszebb, legdrágább kincs a szívemben van. Életem legértékesebb, legszebb része. A szívemben. Ott őrzöm. Őrizlek. Téged.

A legszebb kilátás szívem ablakából nyílik, amelyen keresztül látom egy csodás tó végtelenségét, az alattunk tovatűnő folyó erejét, egy szelíden nyíló rózsa pirosát, egy csodás vers megható sorait... a világ végtelen szépségét.
Téged.

Meghívlak egy kávéra...
Vagy egy sétára. Egy beszélgetésre. Igen, meghívlak. De nem kávéra, nem sétára, nem beszélgetésre. Sokkal többre.
Az életre.

Mit meg nem adnék érted... Neked. Házat, autót, ékszereket, utazásokat, a csillagokat az égről. Mindent, amit szemed megkíván... És valóban. Érted, neked nem ezeket adnám. Csak egy "valamit". Amit nem a szemed kíván, hanem a szíved. A szívemet. Magamat.

Fontos vagy. Mert vagy. Csendes érkezés, boldog ébredés, puha ölelés, izgalmas felfedezés, szelíd érintés, lágy dallam, könnyed szárnyalás, valóra váló csoda. Vagy napfény, víz, levegő, illat, íz, szín, kávé, mézescsók, magasság, mélység, távolság, közelség.

Rendben

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ