Emily Dickinson

Emily Dickinson

(20 idézet)

1830. december 10. — 1886. május 15.
amerikai költő

Figyelés

Könyvek

A "nem" nyelvünk legdurvább szava.

Ha túl mélyen beleássuk magunkat a múltba, elvétjük azt, ami előttünk történik.

A természet szellem-járta ház - de a művészet - olyan ház, mely megkísérli, hogy szellem járjon benne.

Mivel saját tudatunkban is vannak lakosztályok, mikbe sohse lépünk mentegetőzés nélkül, tiszteletben kell tartanunk mások pecsétjeit is.

Mondják, az idő enyhít.
Sohasem enyhített.
Valódi kín keményszik,
Mint kortól az erek.

Bárcsak több nővérem lenne, így ha az egyetlent elvesztem, nem maradna utána ilyen nagy űr.

Hogy soha nem tér vissza,
Attól olyan édes az élet.

A csend adománya a fül számára felülmúlja a hangot.

Nem tudtuk, hogy majd élni kell,
Azt se, hogy meghalunk,
A mellvértünk a nem-tudás,
Hogy halandók vagyunk.

Elképesztő az emberi szív, egy szótag megrendítheti, mint a megrázott fát.

Nem kétlem, akkori magam
Énhozzám méretett,
De mostan ügyetlenül áll,
Kinőttem énemet.

Ne hidd messzinek, mi lehet,
Bár közbül az alkonyat -
Se szomszédnak a közelit,
Messzebb van, mint a nap.

A siker annak édes,
Kit kerül a siker.
Megbecsülni a nektárt,
Ahhoz szomjazni kell.

Mivel nem vártam nyugton a halált,
Így fékezte jöttét hozzám.
Kocsija csak bennünket vett fel,
És az örökkévalóságot.

Ember nem színlel görcsöt; mímelhetetlen a fájdalom.

Rendben

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ