Félix és Rose

angol-francia vígjáték (2002)

Figyelés

Én szeretem a szagokat. És nem csak a kellemeseket, az izzadságszagot is, az újságét, az áporodott füstszagot. Ez az élet. A webnek nincs szaga.

Ha sose szólnánk bele mások életébe, egyedül lennénk.

Az élet nem fagyasztott békacomb, nem halott nagymamába kapaszkodó ragaszkodás vagy mi a fene. (...) A happy endet mi intézzük magunknak, senki sem lesz helyettünk boldog, és sokszor csak azon múlik, hogy hol állítjuk meg a filmet.

Levelet hagyni egy üres lakásban szerintem a gyávaság csúcsa. Olyan szánalmas, alpári. Ez nem szakítás, ez elkotródás, cserbenhagyás, mondhatni szívatás.

Rendben

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ