Helen Fielding

Helen Fielding

(26 idézet)

1958. február 19. —
angol író

Figyelés

Könyvek

A szerelem nem olyasmi, ami megtörténik velünk, hanem olyasmi, amit csinálunk. Akkor hát mit nem csináltam én?

Hátborzongató, hogy repül az idő a macskajajban. Ez azért van, mert olyan kevés a gondolatunk, pont ellenkezőleg, mint a vízbe fulladásnál, amikor elvillan előttünk az élet, és örökkévalóságig nyúlnak a percek, mert olyan sok gondolat zsúfolódik beléjük.

Két ember kapcsolata titokzatos dolog (...). A kívülálló sohasem érti igazán, mi működteti őket.

Egy nőnek tudnia kell, miben hisz, különben hogy hihetnének őbenne?

Ha egyszer megszeretünk valakit, nagyon nehéz kidolgozni magunkból, miután a távozás hímes vesszejére lépett.

A szenvedés és az egyszerű élet hozzátartozik a spirituális epifániához. A fizikai komfort nemcsak szükségtelen, de akadályozza is a lelkiséget.

Sohasem fogok arra célozgatni, hogy a szingliség hiba, vagy hogy ha valaki szingli, annak okvetlenül van valami baja. Mert mint valamennyien tisztában vagyunk vele, a szingliség normális állapot a modern világban, az élet egy bizonyos pontján akárkiből lehet szingli, és ez az állapot ugyanolyan érdemes tiszteletre, mint a házasság szent köteléke.

Vannak (...) viszonyok, amelyekről az ember már a beindulásnál tudja, mintegy gombnyomásra, hogy ez az, az a tökéletes, ezek hosszú távra mennek - az ilyen viszonyokat általában a közelmúltban kutyának állt pasink szokta kezdeményezni valaki mással, miközben még mindig a megértésben reménykedünk.

Szeretem a karácsonyt, amely fixen nem a tökéletesség ünnepe, hanem a jó, derűs életé!

Korunkban és napjainkban egy nőnek egyetlen valakire van szüksége, és az ő maga.

25

Vannak bizonyos időszakok az életben, mikor minden elromlik, nem tudjuk, merre menjünk, úgy rémlik, mintha körülöttünk mindenfelé olyan rozsdamentes acélajtók csapódnának össze, mint a Star Trek-ben. Ilyenkor azt kell tenni, hogy legyünk hősnők és maradjunk vitézek, ne süllyedjünk bele az ivásba vagy az önsajnálatba, és minden oké.

Az expasiknak soha nem lenne szabad járniuk senkivel, és nősülniük sem, hanem halálukig agglegénynek kellene maradniuk, hogy az emberlánya számára megfelelő vésztartalékot szolgáltassanak.

A férfiaknál kizárólag annak van sikere, aki borzalmasan bánik velük.

Kultúránk túl nagy feneket kerít a látszatnak, a kornak és a rangnak. A szeretet az, ami fontos.

Miért gondolják azt az emberek, amikor elhagyják a partnerüket valaki másért, hogy okosabb úgy viselkedni, mintha nem lenne harmadik? Azt gondolják, kevésbé fog fájni a partnerüknek, ha elhitetik vele, hogy kizárólag azért lépnek le, mert nem bírják tovább őket, és csak két hét múlva futnak össze mintegy véletlenül holmi autóstáskás, magas Omar Sharif-fazonnal, miközben a régi partner minden este könnyekre fakad a fogmosópohár láttán? Olyanok, mint azok, akik hazug indokokat eszelnek ki az igazság helyett, akkor is, ha az igazság jobb a hazugságnál.

Rendben

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ