Honoré de Balzac

Honoré de Balzac

1799. május 20. — 1850. augusztus 18.
francia regényíró

Figyelés

Könyvek

Semmi sem gördít nagyobb akadályt a másokhoz fűződő jó viszonyod útjába, mint az, ha önmagaddal sem tudsz megbékélni.

A párizsi szerelem merőben különbözik minden másfajta szerelemtől. Sem a férfiak, sem a nők nem ülnek fel ott a közhelyekkel fölcicomázott külsőségeknek, amelyekkel csupa illemből az úgynevezett önzetlen érzelmeket palástolni szokás. Párizsban a nőnek nem csupán a szívet és az érzékeket kell kielégítenie. (...) Légy fiatal, gazdag és előkelő, vagy még annál is több, ha tudsz; mennél több tömjént égetsz bálványod oltárán, annál kegyesebb lesz hozzád, ha ugyan van bálványod. (...) A túláradó érzelem a padlásszobák költészete; e nélkül a gazdagság nélkül mivé lenne a szerelem?

Az anya szíve egy mély szakadék, aminek az alján mindig megtalálható a megbocsátás.

Az emberi természetben gyökerezik, hogy mindent elszenvedtetünk azzal, aki kész mindent elszenvedni igazi alázatosságból, gyengédségből vagy közönyből.

A valódi szerelem főként az emlékezet révén uralkodik rajtunk.

A nő olyan, mint a lant, amely csak annak szolgáltatja ki titkait, aki jól tud játszani rajta.

34

A hétköznapiságba fulladó élet, melyből hiányzik a véletlenek izgalma, idővel a legkalandosabb szellemet is kikezdi.

A becsületesség, mint minden érzésünk, két fajtára volna felosztható: negatívra és pozitívra. A negatív becsületesség (...), akik becsületesek maradnak mindaddig, míg alkalom nem kínálkozik a meggazdagodásra. A pozitív becsületesség annak az embernek a becsületessége, aki folyton térdig jár a kísértésben, és mégsem bukik el.

Az ember annak a századnak a gyermeke, amelyben született, s nem azé, amelyben eltemetik.

A nő nem remélt szenvedélye akkor is legyezgeti a férfi hiúságát, ha az asszony nem tetszik neki.

Hatalmas és kemény a nyomor nevelése - megannyi ostorcsapással osztogatja tanításait a nagy embereknek, akik mind megszenvedik gyermekségüket.

A "ma" nagy legény, de a "holnap" gyáva fickó, s megfutamodik a ma fogadkozásai elől.

A bíró ritkán követi visszafelé, egészen a forrásig a bűn és a szerencsétlenség eredetét. Csak a pusztító áradatot látja, s nem kutatja, ki tartotta kezében az edényt, amelyből az első csepp kicsordult.

A szenvedély nélküli ember, a tökéletes igaz ember: szörnyalak; angyal, akinek még nem nőttek szárnyai.

Minden bánat, minden unalom elpárolog a lélekből, ha egy rögeszme balzsamos ellenszerével gyógyítjuk. Ti, akik már nem tudtok inni a gyönyör serlegéből (ahogyan azt minden időkben nevezik), kezdjetek el gyűjteni valamit, akármit (gyűjtöttek már falragaszokat is!), és megtaláljátok a színarany boldogságot - aprópénzre váltva. A rögeszme gondolattá magasztosult gyönyör!

Rendben

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ