Judith Sills

(11 idézet)

amerikai pszichológus

Figyelés

Könyvek

Elfojtott vágyaink - akár depresszió vagy kimerültség, akár fájdalmas sebezhetőségünk védelmezése az elfojtás oka - soha nem hűlnek ki teljesen. A belső suttogások fölerősödve még a falakon is áthallatszanak, ha valami feléleszti őket.

A fájdalom nem feltétlenül jelent pusztulást. Néha csak olyan emberek kiáltása, akiket kényelmi zónájuk elhagyására kényszerítettek.

Az az igazság, hogy elengedni kegyetlenül nehéz, olyankor is, ha egyáltalán nem világos, miért érdemes maradni. A kapcsolatok gyökeret eresztenek, és a gyökerek kiásása kellemetlen dolog, még akkor is, ha éppen az édenbe készülünk átplántálni magunkat.

Ahhoz, hogy eljuss oda, ahova menni akarsz, a szorongás tüzes mezején kell átkelned.

A visszatekintés katartikus hatású, erősebbek leszünk tőle, így jobban szembe tudunk nézni aktuális félelmeinkkel.

Semmire sincs garancia, de amiben erősen hiszünk, az gyakran hatással van a dolgok kimenetelére.

Valójában a fájdalom lehetőségétől félünk, nem magától a fájdalomtól.

Mi magunk vagyunk a súly, amit a saját érdekünkben odébb kell tennünk - amennyiben úgy döntünk, hogy átrendezzük életünk színterét. A legtöbbször képtelenek vagyunk meghozni ezt a döntést. Miért? Miért olyan nehéz előrelendítenünk magunkat, még akkor is, ha valami jobb felé tartunk? Azért, mert bármilyen kevéssé kielégítő az, ahol vagyunk, kényelmes. Hajlandó küzdeni? Mert rögtön az elején megmondom, hogy eljutni onnan, ahol van, oda, ahová el akar jutni: harc. Önmagával kell megküzdenie.

Ha lemondunk egy cél fanatikus hajszolásáról, új vágynak teremtünk helyet.

34

A félelem csak akkor szűnik meg, ha megtesszük azt, amitől félünk.

Ha az út, amelyen jársz, állandóan fájdalmat okoz neked, akkor az nem a te utad.

Rendben

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ