Főoldal » Szerzők » Kányádi Sándor
Kategóriák

Kányádi Sándor

magyar költő
1929. május 10. —

Szerző figyelése
Idő   Kedvenc
A gyerekeknek minden javakból a legjobbat szoktuk juttatni - a versekből, az irodalomból is azt kellene.
5
Már csak magamat benned és
magamban téged óvlak
ameddig célja volna még
velünk a fönnvalónak.
16
Legelső a nemzet, második a család, és csak harmadsorban nézd a magad javát!
16
Mikor a kisember fillérekben számol,
Mikor a drágaság az idegekben táncol,
Mikor a gazdag milliót költ: hogy éljen,
S millió szegény a nincstől hal éhen,
Ó lélek, ne csüggedj! Ne roskadj bele!
Nézz fel a magasba, tedd össze két kezed,
S kérd: Uram! - Add meg a napi kenyerünket!
4
Vannak vidékek ahol csak úgy lehet
megmaradnunk ha kezemben a kezed
és a viseltes szónak is hamva van
ha félárnyékban s ha nem is boldogan
száríthat szél és süthet hevet a nap
míg a harmatból egy csöppnyi megmarad.
14
Vagyunk ketten két szép nyárfa,
s búvunk egymás árnyékába.
37
Rigófüttynek volna jó,
Lenni bár egy hangnak,
Jönni-menni volna jó,
Akárcsak a harmat.
5
Kit szeressek, ha nem téged?
124
Úgy fogok meghalni
hogy még az utolsó
sóhajtásomat is
visszafogja...
8
Én sem volnék, ha nem volnál,
ha te hozzám nem hajolnál,
te sem volnál, ha nem volnék,
ha én hozzád nem hajolnék.
102
Ballag már az esztendő,
vissza-visszanézve,
nyomában az öccse jő,
vígan fütyörészve.
26

Böngésző
Friss
Interaktív
Homokozó
Társoldalak




Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Felhasználási feltételek | Médiaajánlat | Impresszum