Kate DiCamillo

Kate DiCamillo

1964. március 25. —
amerikai írónő

Figyelés

Könyvek

A mókus agyában nem sok minden történik. Amit nagy vonalakban "a mókus agyának" nevezünk, annak nagy része csak egy dologgal foglalkozik: az élelemmel. Az átlagos mókus ilyesmiken gondolkodik: vajon mit lehet itt enni? Ez a gondolat ismétlődik ezután némi változtatással (pl.: Hol az ennivaló? Haver, állati éhes vagyok! Az ott egy ételdarab? és Van még kaja?) úgy napi hat-hétezerszer.

Meglepően sok ember járkál agydaganattal, és nem is tud róla. A tragédia már csak ilyen. Csak ül, társaságot nyújt, vár. És neked halvány fogalmad sincs róla.

A remény gyakran áll a tett útjában.

Legjobban úgy ismerhetünk meg valakit, ha egyenesen a szemébe nézünk.

Vége-hossza nincs azoknak a dolgoknak, amik rosszul alakulhatnak az ember életében.

Bárki, aki igazán a bűnüldözésre és a bűnözők legyőzésére adja a fejét, az tanuljon meg nagyon figyelni.

Mindig minden szó - legyen igaz vagy hamis, suttogott vagy kiabált - nyom az emberi szív működéséhez. Hallgass! Ha bármit meg akarsz érteni, hatalmas füllé kell válnod.

Ha elég könyörtelenül kérdezel, az emberek annyira meglepődnek, hogy olyan kérdésre is válaszolnak, amire nem akarnak. Ha kételkedsz, kérdezz! Kérdezz többet. Kérdezz gyorsabban!

Az emberi szív sötét, mély folyó titkos áramlatokkal.

Néha jobb a bűnözőket védekezésre kényszeríteni azzal, hogy rágalmazó és valótlan megjegyzéseket teszünk. A taktika meglepő igazságtalansága gyakran megakasztja a bűnözőket.

A félelemnek szaga van, és a félelem szaga tovább ösztönzi a ragadozót.

Ebben az álnok világban léteznek olyan tárgyak, melyek szinte tapinthatóan rossz energiát árasztanak... elátkozottnak tűnő spatulák, kanapék, melyek szó szerint és átvitt értelemben a múlt foltjait viselik magukon, házak, melyek mintha állandóan nyöszörögnének a falaik között elkövetett bűnök miatt. Meg tudjuk ezt magyarázni? Nem. Megértjük? Nem. Tudjuk, hogy bűnözők léteznek? Igen. Abban is borzalmasan (és sajnálatos módon) biztosak vagyunk, hogy a bűnözők örökké közöttünk lesznek.

Ha jó hírük van, az emberek egyszerűen elmondják. Ha rossz hírük volt, amiről el akarják hitetni veled, hogy jó hír, akkor mondják, hogy "jó hír!".

Lehet józanul tárgyalni egy bűnözővel? Ez vitatható. De az igaz, hogy az óvodai szabályok jól használhatóak a bűnözők világában. Hogy értjük ezt? Úgy, hogy ha a bűnözőnél van valami, ami neked kell, akkor legyen nálad valami, ami neki kell. Csak akkor kezdődhet valamiféle tárgyalás.

Én a fejemben élek, nem a világban. De kérdem én: nem mind a fejünkben élünk? Hol máshol létezhetnénk? Az agyunk az univerzum.

Rendben

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ