Kovács Kati

(13 idézet)

1944. október 25. —
magyar énekes

Figyelés

Sajnos hajlamosak vagyunk folyamatosan valami nagy csodára várni, pedig az élet nem csodákból, hanem apró örömökből áll.

A csoda, a siker, amikor egyszer eljön, mindig nagyon nehéz, az emberek összezavarodnak tőle, mert nem erre vagyunk kitalálva.

Az embernek folyamatosan nevelnie kell magát arra, hogy az a nap, ami éppen van, szép, meg kell benne találni azt, ami örömet szerez.

Nem leszek játékszered,
Ha már a mindened nem lehetek.

Nagy árat kér a szerelem,
A régi boldogságom könnyel fizetem.
Most már csak megnyugvásom útját keresem,
Esküszöm rá, nem kell már többé szerelem!

Nézd a régi képen e lánykát,
Nézd sírásra álló, csöpp száját.
(...)
Nézd, ő voltam én egyszer régen,
És ha kérded, miért sírtam éppen,
Mert már akkor tudtam én, hogy te jössz felém,
És elrontod nekem a felnőtt életem.
Tán úgy, ahogy még senki sem.

Emlékízű álmaimból
Mégis könnyen ébredek,
És már nem is kérdezem,
Hogy miért nem maradtál velem?
Már csak arra kérlek:
Ne is gondolj rám.

Most kéne abbahagyni,
Elfutni, elrohanni,
Érzem, hogy holnap már többé nem lehet.
Maradni esztelenség,
Elmenni képtelenség,
Bilincsben él, aki téged így szeret.

Úgy fáj a szívem,
Ahogy soha régen.
Más után kell néznem,
Hát ez az, ami fáj.

Ó, én őrült,
Szerelemtől szédült,
Miért futok utánad,
Miért nem hagylak már?

Én sohasem búcsúzom,
Én szótlanul távozom.
Úgy fáj, amikor egy szerelem véget ér,
De hogy miért, sohasem kutatom.

Nem sírok, könny nem kísér utamon,
Bánt, de sohasem mutatom.
Fáj, amikor egy kis öröm elköszön,
De én sohasem búcsúzom!

Soha ne sírj, ha véget ér egy álom!
Soha ne sírj, az élet megy tovább.
Itt vagyok én, s csak érted, neked játszom,
A jó barát a bajban is barát.

Soha ne sírj, ha táncoltat az élet,
Vihar után még zöldebbek a fák.
Soha ne sírj, ha fordulnak a fények,
Én itt leszek és vigyázok majd rád.

Elszorul a torkom, ha szembejössz velem,
Elárul az arcod, bár nem beszélsz te sem,
A boldogságunk mellett csendben elmegyünk.

Táncolj, hogy ne lásd a végét,
Merre fordult e szédült világ.
Ne félj, hogy elnyel az örvény,
Higgyük azt, körhinta száll.

Rendben

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ