Laurence Plazenet

1968 —
francia író

Figyelés

Könyvek

Az ember uralkodik a vágyai fölött. Más vágyakat kovácsol magának belőlük. Olykor engednünk kell, ha azt akarjuk, hogy az élvezetünk valódi legyen, és csak az igazi élvezet kísért minket azután is, hogy már letűnt.

A férfiak a vágyat érzékelik először, és hosszabban kitart, mint a kíváncsiság.

A boldogság nem is lehet más, mint ragyogó pont a határtalan, mérhetetlen éjszakában, és csak úgy tudjuk kiélvezni a ragyogását, ha legyűrjük a bánatot.

Amikor szeretünk valakit, milyen sok mindent megtanulunk saját magunkról is! Hogy egy másik ember mozdulatai és félelmei eloszlatják a mi félelmeinket.

Könyvek, mondjátok el nekem, hogyan kíséreljek meg élni! Adjátok vissza a lelkemet, amit megfojt a világ, tanítsatok meg a dolgok tiszteletére és szépségére!

A tökéletesség nem feltétlen adottság.

A könyvek oltalmat nyújtanak a világ ellen; megszabadítanak a gondoktól; magukba gyűjtik a szépség töredékeit. És olykor egészen megzavarnak, annyira lenyűgöznek.

Az olvasók és az álmodozók nem különböznek. Nem a világhoz ragaszkodnak, belső képeiket hajszolják csupán, és a többi olvasót és álmodozót hívják hozzájuk tanúul.

Az emberben mindig van valami, ami akár önmagával szemben is megóvja attól, hogy olyan mélyre merüljön, mint szeretne.

Nem az ember dönt az útja felől.

Álmokra vágyunk, pedig az igazság az igazi kincs.

Csak az igazságban lakozhat szépség.

A csendnek is megvannak a maga morajlásai.

Vannak sóhajok, amelyek gyémánttá válnak az emlékeinkben.

Rendben

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ