|
Kategóriák
|
 | Margaret Mitchellamerikai író
1900. november 8. — 1949. augusztus 16. |  Szerző figyelése | |
|  | | | Vissza nem lehet menni. Induljunk hát előre. | | | | | | |
| | | A szívünk uralkodik rajtunk, és legyőzhet egy szempillantásnyi idő alatt. Akinek az élete rugója eltört, (...) annak jobb, ha megpihen, és nem gyötrődik tovább. Azok nem találják a helyüket a földön, s nem tudnak boldogok lenni soha többé. | | | | | | | Sosem értette meg egyik férfit sem, akit szeretett, és ezért elvesztette mind a kettőt. Most már tudta, keservesen tudta, hogy ha valaha is megértette volna Ashleyt, sohasem szerette volna; ha valaha is megértette volna Rhettet, sohasem veszthette volna el. Kétségbeesetten kutatott emlékezetében, volt-e valaha is ember, akit csakugyan megértett. | | | | | | | Melanie mindenkiben gyermeket látott, s ezért tudott mindenkit szeretni. | | | | | | | A szenvedés vagy megtöri, vagy megteremti az embert. | | | | | | | Ha becsületes munkára van szükség, hozzá kell látni. (...) A tisztességes munka nem alacsonyít le senkit. | | | | | | | Háború mindig lesz, mert a férfiak szeretik. Az asszonyok nem, de a férfiak igen. | | | | | | | Csak akkor lehet boldog a házasság, ha két hasonló lélek kerül egymás mellé. | | | | | | | Ő volt az egyedüli szép álom az életemben, amely nem pusztult el, amint valóra vált. | | | | | | | Nekem sohasem volt türelmem ahhoz, hogy összeszedjem a törött darabokat, összerakosgassam és ragasszam őket, és azt mondjam, hogy a ragasztott éppen olyan jó, mint az ép volt. Ami eltört, eltört, és én szívesebben emlékezem vissza, milyen volt fénykorában, mint hogy egész életemben nézzem az összeragasztott törött részeket. | | | | | | | Úgy változol, mint a szél. | | | | | | | Amíg az ember el nem veszti embertársai becsülését, nem is képzeli, milyen teher volt a nyakán. | | | | | | | Valami baj volt a világgal, az élettel. Valami sötét, félelmes árnyék feküdt rá mindenre, mint valami eloszlani nem akaró köd. És egyre sűrűbb lett. | | | | | | Csak még néhány nap és lerakjuk nehéz terhünk
Mindegy, igaz, `sz sose lesz könnyebb
Csak még néhány nap, míg utunkon megyünk. | | | | | | | Nem akarok tőled semmit, mégis várom a pillanatot, mikor újra láthatlak. Menekülök a férfiak elől, s a végén a te karjaid közt találom magam. Mi történik velem? Mi ez a furcsa kettős érzés? | | | | | |
|
Böngésző
Friss
Interaktív
Homokozó
Társoldalak
|
Kedvenc
Motiváció
Kövess minket