Matt Haig

Matt Haig

1975. július 3. —
brit újságíró és író

Figyelés

Könyvek

Az őrültség logikus reakció egy őrült világra.

Az a bosszantó a depresszióban, hogy az ember elkerülhetetlenül az életre gondol. A depresszió mindnyájunkból gondolkodót csinál.

A világ egyre inkább afelé halad, hogy nyomasszon bennünket. A boldogság nem használ a gazdaságnak. Ha megelégednénk azzal, amink van, miért kéne több? Hogyan adsz el egy ránctalanítót? Eléred, hogy az emberek aggódjanak a koruk miatt. Hogyan veszed rá őket, hogy egy pártra szavazzanak? Eléred, hogy aggódjanak a bevándorlás miatt. Hogyan köttetsz velük biztosítást? Eléred, hogy aggódjanak, minden miatt.

Az élet az, ami akkor marad, ha elveszed az összes szart, vagy legalábbis egy ideig ignorálod. Azokért maradunk életben, akik szeretnek bennünket. Soha senki nem fogja az életet választani egy iPhone miatt. Az iPhone-nal elérhető emberek a fontosak.

Az emberek nagy értéket tulajdonítanak a gondolatnak, pedig az érzések ugyanolyan létfontosságúak. Olyan könyveket akarok olvasni, amelyek megnevettetnek és megríkatnak, és félelemmel vagy reménnyel töltenek el, amelyektől diadalmasan a levegőbe bokszolok. Azt akarom, hogy a könyv megöleljen vagy tarkón ragadjon. Azt se bánom, ha gyomorszájon vág. Mert ezért vagyunk itt: hogy érezzünk.

Életünkből mennyit élünk a jelenben? Mennyit vagyunk izgatottak vagy aggódunk a jövő miatt, sajnáljuk vagy gyászoljuk a múltat? Úgy reagálunk az idő miatti aggodalomra, hogy igyekszünk elérni dolgokat, mielőtt késő lenne. Pénzt szerezni, javítani a státusunkat, megházasodni, gyereket nemzeni, előléptetést kivívni, még több pénzt szerezni, és így tovább örökre. Vagyis éppen hogy nem örökre. Ha örökre lenne, nem beszélgetnénk erről. De tudjuk, hogy ha az életünket dolgok utáni hajszává változtatjuk, azzal csak megrövidítjük. Nem évekkel, nem magát az időt, csak az idő érzetét. Képzeljük el, hogy a rendelkezésre álló időnket palackba zárnák, mint a bort, és átnyújtanák nekünk. Hogyan osztanánk be a nedűt? Lassan kortyolgatnánk, kiélvezve a zamatát, vagy felhajtanánk?

Egy szomorú gondolat, de még a szomorú gondolatok sorjázása sem jelenti azt, hogy szomorúak lennénk. Viharban sétálva érezzük a szelet, de tudjuk, hogy nem mi vagyunk a szél. Így kell bánnunk az elménkkel is. Úgy kell átélnünk a szélvihart és a záport, hogy közben tudjuk, ez csak időjárás, és a rossz idő elmúlik.

Semmitől nem leszel olyan kicsi, olyan semmi, mint a hatalmas átalakulástól az elmédben, miközben a világ mit sem sejtve megy tovább. Ugyanakkor nincs semmi, ami annyira felszabadít, mint ha elfogadod saját kicsinységedet a világban.

Nincs olyan drog a világegyetemben, amitől jobban leszel ott legbelül, csak a másokhoz való kedvesség.

Ne aggódj, mennyi időt rabol el a kétségbeesés. Az utána következő idő értéke megduplázódik.

Amikor úgy érzed, nincs időd lazítani, tudd, hogy most van rá a legnagyobb szükséged.

A könyvek lehetőségek. Menekülési utak. Választást kínálnak, amikor nincs választásod. Mindegyik otthont nyújthat egy otthontalan elmének.

A gyűlölet értelmetlen érzés. Mintha megennél egy skorpiót, amiért megharapott.

Nézz fel az égre. Emlékeztesd magad a kozmoszra. Helyezd el önmagad a világegyetemben, amikor csak lehet, hogy megérezd önmagad kicsinységét.

Fogd fel, hogy a gondolat az gondolat. Ha értelmetlen, érvelj neki, még ha nem is maradt érved. Megfigyelője vagy az elmédnek, nem a rabja.

Rendben

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ