Michael J. Fox

Michael J. Fox

(20 idézet)

1961. június 9. —
kanadai származású amerikai színész

Figyelés

Könyvek

Minden közszereplő tudja, hogy amikor lassított felvételeket hoznak róla, akkor az illető nagy bajban van, beteg vagy vád alatt áll.

Gondoljon rólam bárki bármit, az nem tartozik rám.

Ha nem tudom rendbe hozni, beszélni sem akarok róla. Személyes doktrínaként ez komoly jellemhiba, ám ugyanezt bevinni a házasságba is már mérgező.

Veszíteni egy dolog, és feladni megint más.

Míg a hírességek baráti kapcsolatainak bizonyos százaléka valóságos, többségük inkább az, ami ebben az iparban amúgy is általános, azaz illúzió. Ezen nem azt értem, hogy ez a társadalom kétszínű lesipuskásokból áll; csupán azt, hogy ezek az emberek igen sok esetben úgy "ismerik" egymást, ahogyan önök ismerik bármelyiküket - azon egyszerű oknál fogva, hogy közismertek. A dupla csavar az a dologban, hogy mindegyikük tudja a másikáról, hogy közismert, így ezen a módon két híresség nem csupán ismeri egymást, de van bennük valami közös: tudják, hogy a másik is tudja, milyen az, ha mindenki tud róluk. Ez bizonyos köteléket, valami furcsa bajtársiasságot képez közöttük.

Nem azt mondom, hogy a hírnév betegség, de olyan abnormális pszichológiai állapotot képes kiváltani, amely nem sokban tér el a mániától vagy az amnéziától.

Ha minden dolgot minden időben minden embernek megteszek, akkor én magam végül sehol nem leszek.

Aki disznó, az disznó, bármennyi sikerfilm van is a háta mögött.

A szerencse oly szeszélyes, hogy bármi megtörténhet.

Az otthon olyan hely, ahol évek múlva is önmagam lehetek.

Egy huszonöt éves lottónyertesnek nem számít a pénz - sem a jó ízlés.

Egy egyszerű varázstrükk a színházban vagy a televízió képernyőjén képes a varázslatot társadalmi szélességű járvánnyá változtatni.

A színház (...) a kölcsönös megtévesztésen alapszik. Az előadó úgy tesz, mintha nem saját maga, hanem másvalaki volna, a közönség meg önként aláveti magát a megtévesztésnek. Ebben a pimasz játékban mindkét fél megalázza magát, mert hagyja, hogy palira vegyék. A színész roppant sebezhető, mert hátha nem sikerül a dolog, és hiába bízik abban, hogy a közönség elismeréssel adózik ügyes hazugságának. A nézőtéren ülők érzései - mármint az, hogy ne érezzék magukat átvert hülyéknek - viszont attól függnek, elég tehetséges-e a színész. Ha a színész kellő ravaszsággal hajtja végre a dolgot, akkor mindenki nyer. Cserébe a néző körülbelül egyórányi kollektív - és ártalmatlan - varázslatot kap.

Az ember csak akkor lát valamit igazán, ha először nézi.

Elutasítani tényszerűen, személytelenül is lehet, ami viszont azzal a veszéllyel jár, hogy az ember maga is érzéketlenné válik.

Rendben

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ