Michel Houellebecq

Michel Houellebecq

1956. február 26. —
eredeti nevén Michel Thomas, francia filmrendező, író és költő

Figyelés

Könyvek

A világ a szemünk láttára uniformizálódik; a telekommunikációs eszközök egyre fejlettebbek lesznek; a lakásokat újabb és újabb háztartási eszközök népesítik be. Az emberi kapcsolatok fokozatosan ellehetetlenülnek, és ettől azoknak a történeteknek a száma is lecsökken, amelyekből felépül egy ember élete. És lassacskán kibukkan a halál arca, teljes pompájában. A harmadik évezred csodálatosnak ígérkezik.

Mindenki kalandra és erotikára vágyik, mert azzal győzködi magát, hogy az élet csodálatos és izgató; és le akarja győzni a saját kétségeit.

Az első munkahely olyasmi, amit nehezen felejt el az ember, valamiképp olyan ez, mint az első szerelem.

Higgyenek nekem, ismerem az életet: minden jó előre el van zárva az ember elől.

Olyan keveset éltem, hogy hajlamos voltam azt gondolni: meghalni sem fogok. Valószínűtlennek tűnt, hogy ily kevés dologra korlátozódjék egy ember élete; az ember önkéntelenül is arra gondol, hogy előbb-utóbb történik valami. Súlyos tévedés.

Egy élet nagyon is lehet egyszerre üres és rövid. Szánalmasan csordogálnak a napok, nem hagyván maguk után nyomokat, emlékeket; és aztán egyszer csak végük szakad.

A végtelenített unalom nem tartható állapot; előbb vagy utóbb sokkal fájdalmasabb érzékeléssé, nagyon is létező fájdalommá alakul át.

A különlegesen szép férfiak gyakran szerények, kedvesek, nyájasak, előzékenyek. Nyilván nehezen találnak barátokat, legalábbis férfibarátokat. Állandó erőfeszítéseket kell tenniük, hogy mások legalább egy kicsit elfeledkezzenek a felsőbbrendűségükről.

A világnak sok mindenre van szüksége, de többletinformációra aztán biztosan nem.

Az emberben nagyon mélyen él a szerelem utáni vágy, meglepően mélyre lefurakodnak a gyökerei, hajszálgyökerecskéi még a szív anyagát is átszövik.

A kamaszkor nem egyszerűen az élet egyik fontos időszaka, hanem az egyetlen olyan időszak, amikor életről lehet beszélni egyáltalán, a szó valódi értelmében.

Az élet már nem más, csak a halálra való felkészülés.

A szerelem, ez a ritka, mesterséges és kései jelenség csak a lélek különös állapotaiban tud kibontakozni, amely állapotok ritkán állnak fenn egy időben, és minden szempontból ellentmondanak a modern korra jellemző erkölcsi szabadosságnak.

Vannak lények, akikben már nagyon korán kialakul az a rémítő vonás, hogy képtelenek önmagukban élni, képtelenek szemtől szemben megvizsgálni a saját életüket, teljes egészében, árnyékos övezetek nélkül, háttérdíszletek nélkül.

Tényleg nem értem, hogy képesek élni az emberek egyáltalán. Úgy érzem, mindenkinek boldogtalannak kellene lennie; hiszen érti: olyan egyszerű világban élünk. Van az egyik rendszer, ami a dominanciára, a pénzre és a félelemre épül - egy inkább férfias rendszer, hívjuk Mars-rendszernek. Aztán van a nőies rendszer, ami a csábításon és a szexen alapul: nevezzük Vénusznak. És ez minden. Hát lehet úgy élni, hogy az ember tudja: e kettőn kívül semmi más nem létezik?

Rendben

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ