Miroslav Volf

(10 idézet)

1956. szeptember 25. —
horvát származású teológus

Figyelés

Könyvek

Akkor is szeressük felebarátainkat, ha ellenségeinknek bizonyulnak.

Minél súlyosabb a minket ért sérelem, annál valószínűbb, hogy spontán reagálunk ahelyett, hogy átgondolt választ adnánk - vagyis úgy viselkedünk a bántalmazóinkkal, ahogy azt az érzéseink diktálják, nem pedig úgy, ahogy kellene.

A távoli múlt eseményei elhomályosulnak és eltűnnek. A múltban átélt öröm az marad, ami: múltbéli öröm, amelyet elnyel a feledés sötétje, s ezáltal örökre elvész. Ám minél élénkebben él bennünk az emlék, annál több élvezetet nyújt a jelenben is.

Mint ahogy az élvezetes élményeket a jelenben életre kelti az emlékezet, a fájdalmakat is újra átéljük, amikor emlékezünk rájuk.

Egy sérelem mindaddig láthatatlan marad, míg senki sem emlékszik rá, míg senki sem beszél róla nyilvánosan. A külső szemlélő számára az áldozat nem áldozat, az elkövető nem elkövető, tehát mindkét felet félreismeri, mert egyikük szenvedése, illetve a másik erőszakos tette számára láthatatlan marad. Kétszeresen is igazságtalanság történik tehát: egyszer akkor, amikor a bántalmazás megesik, másodszor pedig akkor, amikor nem vesznek róla tudomást.

Csak akkor érezhetjük át elementáris erővel, mit is jelent áldozatnak lenni, ha saját vagy embertársunk szenvedése élénken él az emlékezetünkben. Aktív cselekvésre sem leszünk képesek a gonoszsággal szemben, ha nem értjük, mit jelent áldozatául esni - mint ahogy akkor sem, ha nem vesszük észre, hogy valaki épp szenved.

A béke csakis akkor lehet őszinte és tartós, ha az igazság és az igazságosság alapjain nyugszik.

Aki megbocsát, az elengedi a vétkes megérdemelt büntetését, és eloldozza számára a bűntudat kötelét. Ez a feloldozás természetesen csak akkor valósul meg, ha a vétkes valóban el is fogadja a megbocsátást - ahogy más ajándékot sem elég felajánlani, a megajándékozottnak el is kell fogadnia azt.

Megvan az ideje az emlékezésnek, és azután - ha az emlékezés már elvégezte a feladatát - elengedhetjük ezeket az emlékeket.

A szeretet háromféleképpen fedezheti el a bűnt. Az egyik: ha nem veszi észre, vagyis ha bizonyos értelemben "vak" a bűnre. A szeretet jóindulattal tekint a másikra, és vonakodik észrevenni a bűnt, még ha az ott is van. A másik: azokat a bűnöket, amelyeket észrevesz, a szeretet vagy valamiféle enyhítő körülménnyel magyarázva, vagy a megbocsátás segítségével a csend mögé rejti. A harmadik: megakadályozza, hogy a bűn megtörténjen.

Rendben

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ