Müller Péter

Müller Péter

(1182 idézet)

1936. december 1. —
magyar író, dramaturg

Figyelés

Könyvek

A barátságért néha fel kell áldoznunk a meggyőződésünket. Értékesebb.

Felnőtt nem akkor leszel, ha kardot húzol, és vakmerően harcolsz a vélt igazadért. Nem akkor, ha nem félsz mások arcába vágni a legpimaszabb igazságaidat is. (...) Felnőtt akkor leszel, ha a hibákat önmagadban keresed. Ha sorsodért nem a körülményeket okolod, hanem önmagadat.

Ha egy anya szemével nézel, látod, hogy minden gyereke előbb-utóbb fejjel megy a falnak. És a legnehezebb, hogy ezt hagynia kell. Mi mást tehet? Ráadásul tudja, hogy nem a bátortalan, hanem a "falnak menős" gyerek valósítja meg igazán önmagát.

Amikor süllyed a hajó, van egy pillanat, amikor mindenki már csak magát akarja menteni.

A lelki vonzalom átível az időn, néha egy életen át.

A rossz szex és a rossz beszélgetés között mély rokonság van.

Minden volt már közöttetek, veszekedés, kiabálás, indulatos némaság, reggelig tartó beszélgetés, kölcsönös elemzések... semmi... s egyszerre jött egy ölelés (...) és minden megoldódott. Leomlottak a falak. De miért? Nem lehet elmondani. A lélekhez néha a testen keresztül lehet eljutni.

Egy-egy illat felidéz bennünk egy embert és egy egész életmesét.

A szerelem addig tart, míg a társadba minden pillanatban beleszeretsz. Az Élet forrásában nincs tegnapi víz.

Házaspárok "elválnak", mint a vakolat a faltól - de a szerelmesek "szétszakadnak".

Azt, hogy mitől vagy boldog, nem lehet megmondani. Mert nem kell hozzá semmi. Ha valaki válaszolni tud a mitől kérdésére, már nem boldog, csak örül.

Milyen ritka egy meghitt beszélgetés! Egy csendes óra. Egy nyugodt nap. Külső erők rángatnak állandóan, s te függsz tőlük. Így élünk.

A nyugalomtól megőrülünk. A csendben zajt csinálunk, a békében keressük a szenzációkat. A telefont ki lehet kapcsolni, de a lelket lecsendesíteni nagyon nehéz. Pedig a nagy megoldások mindig a nyugalomban születnek.

Ahogy a hangok alaphangja a normál Á - úgy alaphangja a léleknek a derű. A zenészek is szüntelenül hangolnak. Nekünk is kell! Az élet lehangolja a hangszereket - bennünket is. Hangolni kell!

A nevetés, (...) nem a gúny, nem az irónia, nem az, amikor másokon röhögünk, hanem amikor saját magunkon! De úgy, hogy a könnyünk is kicsordul néha! Ezt hívják szívből jövő nevetésnek! Így csak a mélységesen bölcs ember tud nevetni. A jó lélek.

Kapcsolódó személyek:

Rendben

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ