Murakami Haruki

Murakami Haruki

(184 idézet)

1949. január 12. —
japán író és műfordító

Figyelés

Könyvek

Az emlékezet olyan, mint egy regény, a regények olyanok, mint az emlékezet.

Piszkos épületek, névtelen emberek tömege, soha nem szűnő zaj, zsúfolásig teli vonatok, szürke ég, a teret uraló hirdetések, vágyak és lemondások és ingerültség és izgalom. Végtelenül sok választás, végtelenül sok lehetőség. Csakhogy miközben végtelenül sok, egyben nulla. Mindent a kezünkbe fogunk, és közben a nagy nullát markoljuk. Ilyen egy nagyváros.

Néha úgy érzem, hogy óránként idősödöm. És az a félelmetes, hogy ez igaz.

Ameddig van valami közölnivalóm másokkal, addig minden bizonnyal létezem.

Most csak várni lehet. Tudom, hogy keserves, de mindennek megvan a maga ideje. Úgy, mint a dagálynak és az apálynak. Senki sem tudja azt megváltoztatni. Amikor a kivárásnak van itt az ideje, várakozni kell.

A sors az, amit utólag pillantunk meg, nem az, amit előre tudunk.

Az ember szíve éjszakai madár. Csendesen vár valamire, és ha eljött az idő, egyenesen elrepül felé.

Olykor a sors visszafordíthatatlanul megindul egy adott irányba, akárcsak a homokvihar. (...) Amikor véget ér, magad sem érted, hogyan szabadulhattál meg élve belőle. Vagyis valójában még abban sem lehetsz egészen biztos, hogy egyáltalán elhaladt már fölötted. Csak egy dolog világos: túl ezen most már nem az vagy, mint aki voltál, mielőtt ide beléptél volna. Igen, a viharnak ez az értelme.

Akármilyen jól megértjük egymást valakivel, akármennyire szeretjük, egy másik ember szívébe belelátni, hát az lehetetlen kívánság. Aki ilyesmit kíván, az csak magának okoz fájdalmat. A saját szívünkbe azonban, ha megtesszük az erőfeszítéseket, beleláthatunk, a befektetett erőfeszítéseink arányában.

Az emberi kapcsolatok, különösen férfiak és nők kapcsolata, hogy is nevezzem, nagyobb léptékű kérdés. Homályosabb, öntörvényűbb, szívszorítóbb.

Akkor is tudnom kell mindenről, ha borzasztó kínt okoz. Az embert csakis a tudás acélozhatja meg.

Vajon ebben a távolról sem tökéletes világban nincs-e helyük a céltalan dolgoknak is? Ha egy tökéletlen életből kivonunk mindent, ami céltalan, még a tökéletlenségét is elveszíti.

A föld nem azért vonszolja magát a nap körül, hogy az emberek élete csupa móka legyen és kacagás.

A jég hideg, a rózsa vörös, én meg szerelmes vagyok. És ez a szerelem magával ragad valahová. Ellenállhatatlan a sodrás, nincs választásom. Talán valami különleges helyre visz, ahol még sosem jártam. Veszély leselkedhet ott, ami végül csúnyán, halálosan megsebez. Lehet, hogy mindent elveszítek, de nincs visszaút. Sodródnom kell az árral. Még akkor is, ha belepusztulok, végleg eltűnök.

Minden olyan magyarázat vagy gondolatmenet, amely mindenre magyarázatot ad, könnyen rejthet magában csapdát. Tapasztalatból beszélek. Egyszer valaki azt mondta, ha valami egyetlen könyvvel megmagyarázható, azt nem érdemes megmagyarázni. Szóval ne vonj le elhamarkodott következtetéseket!

Rendben

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ