Oz

amerikai filmsorozat (1997-2003)

Figyelés

Az a gond, ha egy hitszegővel leszel jóban, sosem tudod, mikor árul el téged.

Vannak, akik vezetőknek születnek, és vannak, akik nem. Egy bölcs ismeri a korlátait.

A tévének megvan a hatalma, hogy tájékoztasson, hogy informáljon, hogy lecsupaszítsa az igazságot a nyilvánosság előtt. A tévé egy rendkívüli ajándék, mint egy isteni csoda, ahogy Lazarus feltámadt halottaiból. De bölcsen használjuk ezt az ajándékot? Használtuk bölcsen valaha?

Nyerni vagy veszteni, a két oldala ugyanannak az ezüstpénznek. De nyerni mindig jó. Gondolj bele! Hirtelen egy rakás pénzhez jutsz. Azon kezdesz aggódni, hogy költsd el, hogy takarítsd meg, hogy fektesd be. Megveszed azt a sok cuccot, amire igazából nincs is szükséged, és megszabadulsz a tehertől. A veszteségnek másrészről egyfajta tisztító hatása van. Mikor nincs semmid, és az élet minden hülyeségét levetkőzted magadról, szabad vagy.

A társadalom keresi a "varázsgolyót", a könnyű választ. Mert minél összetettebb a válasz, annál jobban megrémülünk.

Irgalmasak vagyunk. Nem csak emberségi okok miatt. Irgalmasok vagyunk, mert azt akarjuk, mi magunk is meg legyünk mentve.

Tanítani a tudatlant, tanácsot adni a bizonytalannak, figyelmeztetni a vétkezőket. Ahhoz, hogy ezek a jótékony cselekedetek megtörténhessenek, két dologra van szükséged: egy szorult helyzetben lévőre, és valakire, aki képes segíteni. Más szóval, egy tudatlan nem taníthat egy másik tudatlant, és egy bűnös nem figyelmeztethet egy másik bűnöst.

Gyászjelentések. Férfiak és nők élik az életüket. Dolgoznak, szeretnek, álmodnak, nevetnek és sírnak. Aztán meghalnak. És aztán valaki, akit még csak nem is ismernek, aki egyszer sem találkozott velük, összefoglalja az egész életüket egy vagy két bekezdésben a helyi újságban. Kivéve, ha elértek valamit. Valamit, amiről a szerző úgy gondolja, fontos (...), talán kapnak két hasábot is (...). Ha semmit sem értek el, a lap aljára temetik, vagy abszolút kihagyják őket.

Képzeld el, hogy emlékezni fognak rád ezer évig! A dolgok, amiket csináltál, mikor éltél, átnyúlnak az időn és megérintik azoknak az embereknek az életét, akik még meg sem születtek. Ez egy álom. Ezért írnak az emberek könyveket, kezdenek vallást, találnak gyógymódot, indulnak elnöknek. De én... nem akarok nagy ember lenni. Nem érdekel, ha nem emlékeznek rám az elkövetkező ezer évben. Csak annyit kérek, ha átmegyünk az úton, vegyél észre!

Amikor az aztékok először látták meg a spanyolokat lóháton, azt hitték, hogy az ember és a ló egy teremtmény volt. Ezért letérdeltek és imádkoztak ehhez a lényhez, mint Istenhez. Néha amit látsz, az nem az, ami.

Vagy megtanulunk megváltozni, vagy megismételjük a hibáinkat.

A hibáztatás egy csodálatos dolog, bébi. A hibáztatás tartja mozgásban ezt az egész bolygót. Rámutathatsz a melletted álló emberre. Átteheted rá a terhet, nem kell magadnak cipelned azt. Becsúszhatsz az ágyba és jót alhatsz.

Megfosztod az embert a szabadságától, a családjától, a magánéletétől, a méltóságától, akkor amije marad, az az idő, hogy főzze magát. Aztán végül a főzésből forrás lesz.

Ha elveszted a szeretett nőt vagy a lábadat, hirtelen rátalálsz valami szépségre önmagadban. Ezt mondják a versek. Az igazság az, hogy ez nem így van. Egy nagy és rossz élmény után még inkább olyan leszel, mint aki mindig is voltál.

Szeretned kell a tested. A legtöbben nem szeretik. A legtöbben utálják a testüket. (...) Még ha a dolgok nem úgy mennek, ahogy kellene, akkor is szeretned kell a tested. Mert ez minden, amit kaptál, amibe kapaszkodhatsz. Ez mindened.

Rendben

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ