Friss
Közösség
Kövess!
Szűrők

Richard Templar

1950. április 1. —
álnéven publikáló brit író

Figyelés

Könyvek

Az a legfurcsább dolog mások ócsárlásában, hogy az elkövető mindig azt hiszi, hogy ettől az áldozat fog rosszabb színben feltűnni. Ám ha valaha is voltunk már tanúi ilyen szituációnak, akkor biztosan tudjuk, hogy ez nem így van. Mindig az elkövető tűnik rosszabbnak.

Nem szabad haraggal lefeküdni. (...) Ha kedvesünk az éj leple alatt váratlanul távozna az élők sorából, a következő éveinket nagyban befolyásolná az a körülmény, hogy milyen hangulatban feküdtünk le aznap este. Ehhez hasonlóan, minden egyes alkalommal, amikor kilép az ajtón, jusson eszünkbe, hogyan éreznénk magunkat, ha sosem térne vissza. Bocsánat, hogy ilyen morbid dolgokról beszélek. Persze nem szeretném, hogy naponta ezen rágódjunk, csupán azt javaslom, hogy ösztönösen mindig úgy váljunk el tőle, mintha ez lenne az utolsó alkalom, hogy látjuk egymást.

Azért kérünk bocsánatot, hogy a különböző nézőpontok nyugodt légkörű megvitatása veszekedéssé fajult. Az összeveszéshez két ember kell, és mi azért kérünk bocsánatot, hogy hagytuk, hogy elfajuljon a helyzet.

Egy erős kapcsolatban csupán egyféle gond létezik - a közös gond.

A féltékenység az egyik legveszélyesebb dolog egy kapcsolat szempontjából. (...) Kedvesünk egészen addig ártatlan, amíg az ellenkezője be nem bizonyosodik róla, úgyhogy bíznunk kell benne.

Fontos, hogy párunk álljon életünk fókuszában, még akkor is, amikor több időt töltünk a gyerekekkel.

Hogyan őrizhetjük meg örök időkre a párunk iránti szenvedélyünket? A válasz egyszerű: sose felejtsük el, miért is vagyunk vele.

Felelősek vagyunk azért, ahol életünk épp most tart. Ha elégedettek vagyunk vele, akkor megérdemlünk egy vállveregetést. Ha viszont boldogtalannak érezzük magunkat, azon egyetlen ember tud változtatni: mi magunk. Senki mást nem hibáztathatunk azért, ha nem cselekszik helyettünk.

A kesergés azt bizonyítja, hogy leragadtunk a múltban. De csak egy életünk van, ne pazaroljuk el.

Szüleink is emberek, és a nevelés rögös útján nagy valószínűséggel volt egy-két olyan lépésük, amely nehézségeket vagy idegeskedést okozott számunkra. Ez van akkor, ha valakinek minden előzetes képzés nélkül kell végeznie egy munkát tizennyolc éven át. Egy-egy dolog elromlik.

Ha egy ujjal előre mutatunk, három ujjunk visszafelé mutat. (...) Igen, ez a szabály arról szól, hogy ne ítélkezzünk mások felett - főleg ne a barátaink felett -, mert általában mi is elkövettük már ugyanazokat a hibákat.

Ami volt, elmúlt. Nem tudunk változtatni rajta. Ha tehetünk valamit, hogy helyrehozzuk a dolgokat, akkor tegyük meg most azonnal. Ha nincs mit tenni, akkor fogadjuk el, és tanuljunk belőle, vagy tépelődjünk és morfondírozzunk még tovább saját magunkon, ahelyett, hogy azzal a személlyel foglalkoznánk, aki miatt bűntudatot érzünk. Ezek a lehetőségeink. Ugye, tudjuk, melyiket kell választanunk?

A szeretet huszonnégy órás korlátja ellenére minél több szeretetet adunk át a rendelkezésünkre álló idő alatt, mások annál jobban fognak szeretni minket.

Amikor minden összeomlik, figyelmünket el kell terelnünk a saját életünkről oda, ahol másoknak a leginkább szüksége van a szeretetünkre és a támogatásunkra. Ezáltal hasznosnak és értékesnek érezhetjük magunkat, ami segíteni fog abban, hogy átvészeljük, bármin megyünk is épp keresztül. Ez az, ami kirángat minket a befelé fordulásból.

Nem számít, mit tettünk tegnap, mert ma új nap indul, és ugyanolyan jogaink és lehetőségeink vannak, mint bárki másnak.

Rendben

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ