Friss
Közösség
Kövess!
Szűrők

Richard Templar

(74 idézet)

1950. április 1. —
álnéven publikáló brit író

Figyelés

Könyvek

 IdőKedvencHossz

Csak azok a kapcsolatok lesznek erősek, mélyek és szeretetteljesek, ahol mindkét fél a másikat teszi első helyre.

Amint rájövünk, hogy a párunk nem szeret minket, nagyon bátornak kell lennünk, és véget kell vetnünk a kapcsolatnak, még mielőtt ő szánná rá magát erre a lépésre. Persze rossz érzés lesz, hogy elveszítjük, viszont így megőrizhetjük a méltóságunkat, és egy nap majd ráébredünk, mennyire helyes döntést hoztunk akkor.

Egyedül is tudnunk kell boldognak és magabiztosnak lenni. Így sosem fogunk egy rossz kapcsolatban sínylődni csak azért, mert félünk az egyedülléttől.

Valaki valahol épp egy olyan partnerről álmodozik, amilyenek mi vagyunk, az összes hibánkkal és hiányosságunkkal együtt. (...) Ez a valaki nem is hibaként vagy hiányosságként, hanem egyéniségünk színfoltjaként tekint majd ezekre a tulajdonságokra. Tökéletesen igaza lesz.

Az a legfurcsább dolog mások ócsárlásában, hogy az elkövető mindig azt hiszi, hogy ettől az áldozat fog rosszabb színben feltűnni. Ám ha valaha is voltunk már tanúi ilyen szituációnak, akkor biztosan tudjuk, hogy ez nem így van. Mindig az elkövető tűnik rosszabbnak.

A szerelmesek közötti bizalom létfontosságú dolog. Mindegy, hogy a hűtlenségről, az ígéretek betartásáról, a pénz elköltésének mikéntjéről vagy bármi másról van szó. Ha nem tudunk megbízni a párunkban, akkor sosem leszünk igazán boldogok.

Minden pillanat, amelyet panaszkodással és morgással töltünk, a saját életünkből vesz el. A vidám pillanatok pedig mindig hozzátesznek egy kicsit. Válaszd, amelyik jobban tetszik.

Felelősek vagyunk azért, ahol életünk épp most tart. Ha elégedettek vagyunk vele, akkor megérdemlünk egy vállveregetést. Ha viszont boldogtalannak érezzük magunkat, azon egyetlen ember tud változtatni: mi magunk. Senki mást nem hibáztathatunk azért, ha nem cselekszik helyettünk.

Nem szabad haraggal lefeküdni. (...) Ha kedvesünk az éj leple alatt váratlanul távozna az élők sorából, a következő éveinket nagyban befolyásolná az a körülmény, hogy milyen hangulatban feküdtünk le aznap este. Ehhez hasonlóan, minden egyes alkalommal, amikor kilép az ajtón, jusson eszünkbe, hogyan éreznénk magunkat, ha sosem térne vissza. Bocsánat, hogy ilyen morbid dolgokról beszélek. Persze nem szeretném, hogy naponta ezen rágódjunk, csupán azt javaslom, hogy ösztönösen mindig úgy váljunk el tőle, mintha ez lenne az utolsó alkalom, hogy látjuk egymást.

A dolgok nem fognak megváltozni, hacsak saját magunk nem teszünk valamit ennek érdekében.

Hogyan őrizhetjük meg örök időkre a párunk iránti szenvedélyünket? A válasz egyszerű: sose felejtsük el, miért is vagyunk vele.

Ami volt, elmúlt. Nem tudunk változtatni rajta. Ha tehetünk valamit, hogy helyrehozzuk a dolgokat, akkor tegyük meg most azonnal. Ha nincs mit tenni, akkor fogadjuk el, és tanuljunk belőle, vagy tépelődjünk és morfondírozzunk még tovább saját magunkon, ahelyett, hogy azzal a személlyel foglalkoznánk, aki miatt bűntudatot érzünk. Ezek a lehetőségeink. Ugye, tudjuk, melyiket kell választanunk?

Sokan azt gondolják, ha mindenre igen mondanak, akkor észre fogják venni őket, dicséretben és előléptetésben részesülnek. Tévednek. A közvetlen felettesük vissza fog élni a készséges hozzáállással, és aki mindent elvállal, túlhajszoltan, alábecsülten és kihasználtan végzi.

Legyen hobbink, legyen magánéletünk. Azért dolgozunk, hogy éljünk, nem azért élünk, hogy dolgozzunk.

Amikor minden összeomlik, figyelmünket el kell terelnünk a saját életünkről oda, ahol másoknak a leginkább szüksége van a szeretetünkre és a támogatásunkra. Ezáltal hasznosnak és értékesnek érezhetjük magunkat, ami segíteni fog abban, hogy átvészeljük, bármin megyünk is épp keresztül. Ez az, ami kirángat minket a befelé fordulásból.

Rendben

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ