Sándor Anikó

magyar író és újságíró

Figyelés

Könyvek

Civilizált társadalmunkban minden ember (...) olyan igazságtalan harc megvívására kényszerül, amelyet törvényszerűen el fog veszíteni. Azt ugyanis a véges élet vívja a végtelen idő ellen.

A természeti népeknél nem biológiai amortizációnak tekintik az öregedést, amivel társadalmi leértékelődés jár együtt, hanem éppen ellenkezőleg: az évek és a ráncok számának szaporodása megbecsülés- és hatalomnövelő gazdagság. A kor nem az élet egyre meredekebb és egyre síkosabb lejtője, hanem a felemelkedés természetes folyamata. A vének bölcsessége felülírja még a törzsfőnökök hatalmát is. Ám az önmagát felsőbbrendűnek képzelő, úgynevezett civilizált világ ezt az ősi törvényt erőszakosan igyekszik megcáfolni. Az öregedéssel együtt járó elmagányosodás - akárcsak a nátha vagy az influenza - az élet természetes velejárójaként, bambán akceptált népbetegségként, alattomosan befurakodott az életünkbe, és lassan teljesen átveszi a hatalmat.

Az ember - mit ember? A nő! - ha ötvenévesen magára marad, akkor annak annyi. Függöny le, a nézőtér kiürül, vége az előadásnak.

Hol vannak ezek az emberek, amikor nem a Facebookon? Miért nincs közöttük néhány, aki nemcsak csetelni, hanem beszélgetni is szeretne? Hogy volt ez régen?

A világ ilyen téren is nagyot változott a rendszerváltás óta. Míg régebben a válásoknál a férj ment tönkre, hiszen a gyerekek miatt szinte mindig a nő kapta a lakást, vagyon meg kevés családban volt, ma már más az ábra. Kiváltképp a felső középosztálybeli családoknál, amelyekben megengedhetik maguknak, hogy a nő ne, vagy ne sokat dolgozzon, a férfi pedig úgy zsonglőrködik az általa keresett pénzekkel, ahogy akar. Válópereknél aztán az addig magas életszínvonalon élő nők gyakran nagyot koppannak, mert könnyen kiderülhet, hogy az égvilágon semmijük nincs a közös otthonon és az autókon kívül.

Ha elhagysz, számomra megszűnik minden, amiért érdemes reggelente felkelni.

Ennyi volt az életem? Ennyi volt a fiatalság? Az ember alig nő fel, fordul kettőt, máris családja van és felelőssége, utána pedig nyomban megkezdődik a visszaszámlálás?

Az igazi férfi ragyogtatja a nőt, foglalkozik a lelkével. Ő az, aki a helyes útra terel, ha eltévedsz, és nem mindenáron uralkodni akar fölötted.

Kialakult értékrenddel és rendezett egzisztenciával rendelkezem. Tudom, ki vagyok, és tudom, miért lehet tisztelni azt, aki a mai kor tendenciái ellenére megőrzi nőiességét. Nem a másik felem keresem, és én sem leszek senkinek a másik fele. Legyen önmaga is egész, legyen jóban önmagával és a világgal.

Mi az értelme ennek az egésznek, ha az értéked egyre csökken, és végül elkerülhetetlenül megérkezel az élet kijáratához, amelyen áthaladva mindent, amit valaha szerettél és birtokoltál, elveszítesz?

Néha jól jön az, ha a sors megteszi helyettünk azt, amit mi nem merünk, és tiszta helyzetet teremt.

Bolond egy világ! Félismerősök minden pillanatát követi az ember, arról meg, akit szeret, semmit nem tud.

Ha a beteg nem képes önmaga legfőbb gyógyítóját felismerni önmagában, akkor hiába is bízik a gyógyszerekben. Ha pedig felismerte, akkor bármely kívülről kapott szer csodaszerként fog hatni, még a végzetesnek gondolt bajokra is.

Vannak fontos emberi kapcsolatok, amelyeket nem rongál meg az idő, akkor sem, ha évek maradnak ki.

Akit nagyon szeretsz,
Soha meg ne csókold, ne öleld meg,
Áhítattal csak a kezét fogd meg.
Akit nagyon szeretsz:
Közted s közte, mint egy tündérfátyol,
Lebegjen a távol.

Rendben

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ