Sándor Erzsi

1956. december 3. —
színész, újságíró, a Magyar Rádió egykori szerkesztője

Figyelés

Könyvek

Ott, ahol mindenki napbarnított, neked hintőporral kell púderezned magad!

Aki beleszületik abba, hogy (...) nem illeti meg semmi, az természetesnek veszi, ha az utolsó padban kell ülnie, bár olyan kicsi, hogy nem látja a táblát, és hiába szorgalmas és igyekvő, hiába tehetséges, nem lesz belőle semmi.

A hét mérföldes nagy érzelem, a fuldokló szerelem (...) úgy tűnik el az ember életéből, mintha soha ott se lett volna.

Mindenki annyit hazudik a gyerekének és magának, amennyit csak akar.

Aki megszokja, hogy nem számít, hogy másodrendű állampolgár, akit a megszületése pillanatától mindig és mindenben hátrább sorolnak, az megtanulja belekalkulálni a sorsába a jogtalanságot. Elfogadja mint adottságot, és annak örül, ha éppen csak annyi, amennyi.

Olyan szívességet nem lehet elfogadni, ami veszélybe sodorhat másokat.

A hirtelen jött szabadságban a csőcselék bugyog fel elsőnek a kanálisból.

Aludni nem szégyen, akár délután van, akár éjszaka.

Ha a fejedben kész az üzlet, akkor meg is tudod kötni.

Az ember ne vásároljon olcsón, mert akkor sosem jut értékeshez. Az értékes nem véletlenül drága, azon látszik is.

Akinek csak egy kabátja van, az ne legyen kockás, mert akkor mindenki megjegyzi: na, már megint a kockás kabátja van rajta.

Mindenki elől menekülni kell, mert bármilyen bizalom átveréssel és fájdalommal jár. Akkor is, ha nem.

Az élet természetes, és minden idegen tőle, ami álszent.

A színész (...) mindent elkövet, hogy a legtömörebben fogalmazza meg az igazságot a szerepében. Ami nem is szerep, hanem önmagára vett élet.

Aki megsértődik, annak véget is ér a pályája. Úgy marad, mozdíthatatlan görcsben, bizonyítási kényszerben.

Rendben

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ