Szabó Balázs Bandája

2009-ben alakult magyar zenekar

Figyelés

Megállsz a sarkon éppen háttal az esti képnek,
Elnézhetlek, milyen szép vagy,
Most már így, hogy nem enyém vagy.

Nézd csak, az álmom a szél viszi épp, kezem oda föl sem ér,
és üveggolyókon táncol el, a végtelen szőnyegén,
aztán napokig felém se néz, papírhajókon él,
majd elhozza lopott kincseit, egy pillantásodért.

Gyerek vagy még, s mégis szinte készen
A ránc, szemednél bujkáló mosoly,
Ujjad végén a Nap már felnézhet,
Hátad ívén elfutnak folyók.

Fönn van a sorsunk az ég tetején, nappal ki sem derül,
csak éjszaka látni fényeit, mikor a józanság szenderül,
aztán reggelre lehull az ég, és hajtogat másikat, kék
színű ábrándokat, fehér bárányokat.

Megyek most az úton, látod, dagasztóban élek.
Házi lélek sül a testben, megeszik, ha kész lesz.
Itt pult fölött hajolva meghízott önérzet,
Nem hiszem el senkinek, hogy épp csak ennyit érek.

Rendben

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ