Szaniszló Judit

Szaniszló Judit

(23 idézet)

1977. június 18. —
írónő és blogger

Figyelés

Könyvek

Lapos a hasad, ki tudja, meddig, azt szeressed, elapadnak ugyan belőle lassan a lehetőségek, a horpadt melled alatt a nagy testedben nem lesz lassan helye másnak, csak a milettvolnának és a mileszmajdhának.

Mindenki meg fog halni. Valakik mégis mindig élnek, egyszerre sokan. Annyi meghalás ellenére. (...) Vagyunk, majd nem, pedig de jó, mikor igen, és de szar, amikor valaki egyszerre csak nem.

A tudni, az nem youtube prezentáció.
A megvilágosodni, az nem index címlap.

Az átlátni, az nem jövő heti műsorújság.
A boldognak lenni, az nem csokigyár.
A felismerni, az nem államilag finanszírozott képzés.
Az együtt érezni, az nem összehasonlító élettudomány.
A különélni, az nem egy rosszul szigetelő gipszkartonfal.

Az utazni, az nem kilométeróra.
A megérkezni, az nem üres benzintartály.

Influenza, hasmenés, szorulás, száraz köhögés, hurutos krahácsolás, kézfogás, pattanás, pörsenés, izzadás, tüsszentés, csók, nyál. Az élet tele van rettenetes meglepetésekkel.

Nehéz

a szerelemről
nem szabad-
verset
írni.

T. Világ,

sajnállak, utállak, kihánylak. Cipóra veretted azt a kevés elvemet is, te szemétláda. Miattad fáj a fejem. Szeretnék benned hanyatt feküdni és úgy maradni, míg fájdalom nélkül el nem felejtelek.

Ha az ember elképzeli az összes lehetséges lottószámhúzast, és utána az egyik pont bejön, az dramaturgiailag nemkívánatos dolog.

Mindig egyedül vagyok. A többi önáltatás.

Nem igazán tudom, mi az, tetszik, és tetszve lenni. Pláne a kettő egyszerre. Az már Disneyland.

A majdnem állandó mosoly egy okos szerkezettel van az arcomra erősítve, úgy hívják, pozitív életszemlélet. Nem a milenneha, nem a milettvolnaha, nem a miértnem rakta oda azt a mosolyt, hanem a mostvanmost.

Van az a ritkasági rátája a találkozásoknak, amikor már minden elhangzott mondatnak nagyobb jelentősége van, mint egyébként. Más megkérdezni kéthetente, hogy nem vagy-e éhes, mint naponta háromszor.

Nekem az internet nyűg. Nekem a virtualitás személytelen, kivagyi, kétarcú isten.

A megszokás legalább akkora úr, mint a szükség.

Rendben

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ