Veronica Roth

Veronica Roth

(50 idézet)

1988. augusztus 19. —
amerikai író

Figyelés

Könyvek

Nem tudom, hogy te milyen világban élsz, de az enyémben az emberek tetteit két ok mozgathatja. Az egyik az, hogy valamit kapni akarnak cserébe. A másik pedig az, hogy úgy érzik: tartoznak valakinek.

Vagy ez, vagy az. Nincsenek köztes megoldások. A világ így működik.

Az őszinték az igazság dicséretét zengik, de arról nem beszélnek, hogy mi az ára.

Mezítelennek érzem magam. Nem tudatosult bennem, hogy páncélként viselem a titkaimat, csak most, hogy lehullottak rólam, és mindenki annak lát, ami valójában vagyok.

Az emberek mindig élnek az alkalommal, ha valaki felkínálja nekik a lehetőséget, hogy közelebb kerüljenek az ellenségükhöz. Tudom, hogy így van, anélkül, hogy valaki tanította volna nekem.

Nevetek, és a nevetés az, nem pedig a fény, ami elűzi a bennem elhatalmasodó sötétséget, és egyúttal emlékeztet arra, hogy még életben vagyok, még ezen a különös helyen is, ahol szétesni látszik minden, amit valaha is tudtam és ismertem.

Az igazán bátor ember elismeri a többiek erejét.

Szokás beszélni szívfájdalomról, de nem tudom, mit értenek rajta. Számomra mindent megbénító kín ez, amely az összes érzékszervemet eltompítja.

Mindig is gyűlöltem az ürességet, amely a tél velejárója; a néptelen táj és a bántóan éles különbség az ég és a föld között, a fák átváltozása csontvázakká és a városé pusztává.

Nehéz a változás, és lassú. (...) Sok napot vesz igénybe, amelyeknek összefüggő füzért kell alkotniuk, egészen addig, hogy feledésbe merüljön, hol kezdődnek.

Ritka pillanat az, amikor a jóindulat maszkja mögött megpillantjuk a hús-vér embert, annak legsötétebb árnyoldalaival együtt. És korántsem megnyugtató érzés, ha ez bekövetkezik.

Ha kevés dolgot birtokolunk, kevésre vágyunk, és mindannyian egyenlők vagyunk, akkor nincs kire irigykednünk.

Arcát az ég felé fordítja, szemében megcsillan a hold fénye. Egy pillanatra olyan érzésem támad, mintha most titkos énjét mutatná meg nekem - azt, amelyet gondosan és mélyen elrejtett a sármja, a humora és a Bátrakra jellemző hencegése alatt. És félelmet kelt bennem, mert ez az énje kemény, rideg és szomorú.

Az élet mindannyiunkat megsebez. Enélkül nem úszhatjuk meg. Most azonban ezt is megtanultam: a sebeink behegedhetnek. Sőt módunkban áll meggyógyítani egymást.

Sokféle úton-módon lehet bátor az ember ebben a világban. A bátorság olykor az jelenti, olyasvalamiért kell élned az életed, ami túlmutat rajtad - vagy valaki másért. Van, hogy ehhez mindenről le kell mondanod, amit valaha is tudtál, vagy mindenkiről, akit szerettél - valamilyen magasabb rendű cél érdekében.

Rendben

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ