X-akták

amerikai filmsorozat (1993-2016)

Figyelés

Egy jó sakkozó mindig tudja, melyik bábut áldozza fel, és mikor.

Az igazság egy elefánt, amelyet három vak ember megpróbál leírni. Az első megfogja a farkát és azt mondja: ez egy kötél. A második a lábát tapintja meg és azt mondja: ez egy fa. A harmadik az ormányát fogja és azt mondja: ez egy kígyó.

Minden hazugság az igazsághoz vezet.

Az előttem álló út semmi mással nem kecsegtet, csak azzal, hogy múltam árnyéka rám borul, amíg végül elérem a végét.

Hisz abban, hogy a gondolatok mérhetők? Hogy a fogalmak, mint a hit és megbocsátás, tömeggel bírnak? Mint ez az asztal, vagy bármilyen másik anyag?

Te ismered a szívemet, beletekintettél, megtaláltad ott az emléket és az élményt, mely hozzád köt. Mely te magad vagy. És ez számomra vigasz, bár érzem, hogy lazul a kötelék. (...) Még sosem voltam ilyen erős, mint amikor szembenézek veled, és fátyol mögött látlak reménykedve, hogy megbocsátod nekem, hogy az út további részét nem tehetem meg veled.

Ha tudnák, mivel jár a spiritizmus, több ateista lenne.

Sokszor szinte álmodom, mégis bölcsen, józanul kell élni életem és bejárni az ismerős ösvényeket. Egyszer véletlen elveszhettem erőszakos önhittségemben. És akkor az imám egy újabb esélyért meghallgattatott. Bár a halál által vezérelt fény ösztönével azon életem nem teljesedhetett be. Csupán szilánkokra tört, és ködös emlékeket hagyott. Ezeket látom most, amikor még egyszer újra előttem áll a cél.

Sötétben tapogatózunk. Mindent megteszünk, hogy legyőzzük a gonoszt, különben elpusztít bennünket. Ha azonban az ember jelleme a sorsa, akkor ez a harc nem választás, hanem küldetés. Olykor ettől a súlyos tehertől mégis megbotlunk és felborul tudatunk törékeny rendje. Ekkor győzedelmeskedik bennünk a szörnyeteg és magányosan a szakadékba bámulunk az őrület groteszk vigyorgó ábrázatába.

A csillagok több milliárd évesek. Csillagok, melyek régen kihunytak, de a fényük még utazik az időn át... Talán az egyetlen, ami sohasem hal meg. Oda térnek meg a lelkek.

Azok a legjobb, legtartósabb kapcsolatok, melyek mély barátságból alakulnak ki. Amikor egy nap ránézünk a másikra és meglátunk valamit, amit addig nem láttunk. Mintha elfordítottál volna egy kapcsolót, és az, aki eddig csak egy barát volt, hirtelen nélkülözhetetlenné válik számunkra.

Értékeled, hogy vannak nem mindennapi férfiak és nők, és nem mindennapi pillanatok, amikor a történelem az ilyen emberek vállán nyugszik, hogy amit elképzelnek, valóra válhat, hogy legyen merszed álmodni. De ez nem zárja ki az állhatatos és kemény munkát, mert egyedül nem megy; és miközben értékeljük a személyek és események nagyságát, amelyek idáig juttattak, ne feledjük, hogy azok a rendkívüli emberek mennyi mindent feláldoztak ezért.

Mielőtt az ember felfedezte az űrt, a holdat és a bolygókat, azt hitte, hogy a mennyország hatalmas istenek otthona és területe, akiknek hatalma nem csak az égboltra terjed ki, hanem az ember földi sorsára is, hogy a hatalmas háborúzó istenségek panteonjában keresendő az emberi élet, múlt és jövő oka. Az isteneknek emlékműveket emeltek a földön és a mennyekben, de az ember új istenségre és vallásokra cserélte a régieket, amelyek nem kínáltak biztosabb válaszokat, mint a görög, római vagy egyiptomi őseink által imádott istenek, és mi kiválasztottuk hatalmas és jóindulatú isteneinket és bizonyosságot találtunk a tudományokban. Mind hiszünk és várunk egy jelre, egy felfedezésre. Szemünket az ég felé fordítjuk és készen állunk arra, hogy elfogadjuk a hihetetlent, hogy megtaláljuk sorsunkat a csillagokban. De hogyan nézzünk, hogy lássunk is? Régi vagy új szemmel?

Az élet olyan, mint egy doboz bonbon: olcsó, sablonos ajándék, amit senki sem kér. Nem visszaváltható, csak csendben fogyasztható. Megesszük, mert ha már megvettük, ne vesszen kárba. Habzsoljuk, pedig igazából nem is ízlik. Igaz, néha találunk köztük krémeset, vagy tejszínest, de azoknak az íze túl hamar elillan a szánkban, és a doboz alján ott marad a fognyűvő mogyoró, amiket ha elfogyasztunk, nem marad másunk, mint egy üres doboz, tele aranysárga, gyűrött papírgalacsinnal.

Egyes gyilkosok a társadalom termékei, és vannak, akiket a sérelmek motiválnak.

Rendben

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ