Idézetek

Időről időre újra kell mesélni a történelmünket. Megváltozik a nyelv, alakulnak az értékeink, új szempontjaink és kérdéseink lesznek. Hogyan lett például a tizenkilencedik század progresszív gondolatából, a hazaszeretetből mára egy populista kolbásztöltelék? A reformkor és az 1848-as forradalom idején jól megfért egymás mellett a nemzeti érzés kiteljesedése és az emberi jogokért vívott harc. Kossuth Zsuzsanna fordulatokkal teli életén keresztül járhatjuk végig ezt a kort. Közel vagyunk a tűzhöz, hiszen bátyja mindig hátteret, fényt vagy árnyékot adott életének. Kossuth Lajost húga szemével látjuk: hős, de öntörvényű, önző, hiú és esendő hős. Kossuth Zsuzsa okos, tehetséges, tettvágytól fűtött nő volt, akinek a képességeit és lehetőségeit erősen korlátozták kora szabályai. Élettörténete a politika fordulatai nélkül is megindító és lebilincselő. Benne van korának minden akkor szokásos tragédiája és küzdelme. Kivételes személyiség volt, és kivételes a kor, melyben élt. Átélt kolerát, árvizet, szegénységet és boldogságot, több születést és még több halált, forradalmat, szabadságharcot, menekülést és börtönt, valamint tucatnyi újrakezdést. Százhetven éve a világon elsőként szervezett meg egy teljes országra kiterjedő hadikórházi ellátást. Ha valaki számára ismerős a neve, emiatt emlékezik rá. Pedig nem ez volt az egyetlen kiváló, említésre méltó, tiszteletet érdemlő cselekedete, miközben persze neki is voltak hibái, gyarlóságai és tévedései. Mindenki azt olvas bele ebbe a regénybe, amit akar: egy küzdelmes élet történetét, a női sors nehézségeinek leltárát vagy a nemzeti politika egyéni sorsokban megvalósuló lenyomatát.

A macskákat már sok író megörökítette a szépirodalomban, na de ki hallott olyanról, hogy egy macska örökítsen meg emberi sorsokat, miközben elmeséli a saját nem hétköznapi életét. A kötet főhőse, Szavelij nem akármilyen kandúr: emberként gondolkodik, filozofál és érez, miközben teljesen macskaként viselkedik. Egy kimustrált Zaporozsec hátsó ülésén látta meg a napvilágot. Élt lakásban mint elkényeztetett szobacica, de megszökött, mert meg akarta ismerni a nagyvilágot. Élt egy másik lakásban, de onnan is megszökött, miután szétcincálta a magát opera­énekesnek képzelő papagájt. Tagja volt egy patkányfogó brigádnak a Tretyjakov képtárban, majd miután egy eszement szadista öregember kis híján agyonütötte, kirgiz vendégmunkás fiúk vidám csapatába került. Azonban onnan is mennie kellett. Rövid időt töltött egy kolostorban tanyázó macskakolóniában, de a szabadságot választotta. Ekkor találkozott az igaz szerelemmel. Ekkor lett boldog és teljes az élete.

Emberi életek suhannak el kandúrunk mellett, megannyi történet, megannyi sors. És mindeközben ott zakatol körülöttünk az épülő Moszkva, villamos csörömpöl, emberek sietnek, harangok szólnak az arany hagymakupolák alatt. A szereplők, akár emberek, akár macskák, hús-vér figurák saját megismételhetetlen, különleges sorssal. Mélységesen komoly és szép regény ez. Életről és halálról, örömről és bánatról. Macskákról és emberekről.