Idézetek

Az itt egybegyűjtött történetek ismerősök elbeszéléseiből, kávéházbeli pletykákból és szomorú vagy éppen mulatságos városi legendákból származnak. Mint ilyenek, akár igazak is lehetnének. Ami azt illeti, jelentősen átalakítottam őket és ahhoz igazítottam, amit én igazságnak gondolok. Igazság és valóság: nehéz páros, de egy kis odafigyeléssel ki lehet belőle szerelni a gyutacsot, úgyhogy ez a gyűjtemény teljes egészében a fantázia művének tekinthető.

Számos történetet hallottam életemben, és azok közül, melyeket itt olvashatnak, többnek művészi hajlamú szereplői vannak. Ez nem ritkaság a mi városunkban. A kereskedői rátermettség gyakran párosul műkedvelői ihlettel. Van, aki verset ír, van, aki fest, van, aki képeket gyűjt, énekórákat vesz. (...) Valójában sorsunkkal szemben mindannyian dilettánsok vagyunk. És sokszor ez ment meg bennünket – olykor meg éppenséggel kárhoztat.

Képzeljünk el egy országot, egy olyan helyet, ahol szeretünk élni. Nem azért szeretjük, mert minden az ölünkbe hullik és nem azért, mert kevés munkával jól lehet keresni, vagy mert nem kell tanulni. Egy olyan hazára gondoljunk, ahol megbecsülik a munkánkat, ahol biztonságban tudjuk a családunkat, ahová szívesen várunk újabb gyermekeket és ahol nyugodt légkörben teremthetjük meg nekik azokat a feltételeket, amelyek között fel is tudjuk őket nevelni. Egy olyan országot képzeljünk el, ahol nem aggódunk azért, hogy mi lesz, ha a szüleik kiesnek a munkából és nem rettegnek, hogy hová mehetnek majd vissza dolgozni. Ahol természetes, hogy minden gyerek a neki megfelelő óvodába, iskolába, egyetemre járhat. Ahol a gyerek, ha buszsofőr lesz, boldog lesz, ha kutató, akkor is. Ahol nem aggódunk a sorsukért, mert ha akarjuk, mindent meg tudunk teremteni ahhoz, hogy ők biztonságban éljenek. Ehhez persze az kell, hogy a szülei és minden állampolgár érdemben beleszólhassanak a sorsuk alakulásába. Mindannyiunkéba. Ez egy álomország? Nem! Egy akaromország. Egy igazi szeretemország.

Kálmán Olga új könyvében erről a hazáról beszélget Márki-Zay Péterrel. Beszélgetnek, vitatkoznak egészségügyről, gazdaságról, demokráciáról - és mindenről, ami azt veszélyezteti. Arról, hogy most hol élünk, és hogyan tehetjük mi magunk olyanná Magyarországot, amilyenné igazán szeretnénk.