Idézetek

A Nobel-díjas írónő 2008-ban megjelent kilencedik regénye a rasszizmus kialakulásának gyökereit keresi. Az 1600-as évek végének fiatal Amerikájában játszódik, New York közelében, a rabszolgatartás kezdeti időszakában. Nők és férfiak kapcsolatáról szól, mely mindig a nők bántalmazásával végződik egy olyan világban, melyben a nők a "férfiból és a férfiért" vannak, melyben a nők "nem alakíthatják a világot, csak tűrhetik, ahogy a világ alakítja őket."

Az álmok különös dolgok: bár gyakran rögtön ébredés után elillannak, homályos emlékképeket és érzéseket hagyva maguk után, néha hosszú ideig - olykor egész életünkben - elkísérnek bennünket, és olyan élénken élnek bennünk, hogy óhatatlanul az az érzésünk: mondani akarnak nekünk valami fontosat. A holland pszichológiatörténész, Douwe Draaisma új könyvének alapkérdése éppen ez: jelentenek-e valamit az álmok, és ha igen, mit - vagy az álomképek agyunk véletlenszerű játékai csupán?

A könyv fejezeteinek többsége jellegzetes álomtípusokat jár körül - a vizsgaálmot, a lebegéses álmot, a lucidus álmot, a rémálmot és az erotikus álmot -, de külön fejezet szól a vakok álmairól, arról, hogy színesben álmodunk-e vagy fekete-fehérben, sőt a jósálmok és telepatikus álmok jelenségéről is.

Draaisma ezúttal is a maga egyedi és rendkívül élvezetes írói módszerével tekinti át az álomkutatás és -értelmezés történetét (természetesen hangsúlyosan tárgyalva Freud írásait). Miközben elemzéseihez a legújabb tudományos kutatások és kísérletek eredményei nyújtanak szilárd alapot, mondandója megvilágításához a legváltozatosabb forrásokat hívja segítségül a szépirodalmi művektől a filmeken át az álomnaplókig.

"Vajon az erotikus álmaink a legmélyebb szexuális vágyak kifejeződései? Összhangban állnak a szexuális fantáziáinkkal, vagy az álmoknak is megvan a saját repertoárjuk? Miért kapcsolódik össze a rémálmainkban érzett félelem azzal az érzéssel, hogy nem tudunk mozogni? Miért érezzük mindig olyan kellemesnek a repüléses álmokat? Repülünk, lebegünk, de hogyhogy nem félünk a leeséstől? Van, hogy álmodunk, és közben tudjuk, hogy álmodunk - hogyan jön létre ez a sajátos kettősség? És persze ott a legnehezebb kérdés: jelentenek-e egyáltalán valamit az álmok? Mondanak-e valamit az álmodóról? Vagy az álomelbeszélés csak suta kísérlet arra - tudattalanunk vagy agyunk egy részének próbálkozása -, hogy mintát szőjön a valójában összevissza tüzelő agysejtek káoszába?"