Szomorú szerelem
Az elmúlt fél év legnépszerűbb szomorú szerelmes idézetei:
Ez volt az a pillanat, mikor "elkezdődött", mikor életem elvált mindattól, ami eddig feltétele és értelme volt, mikor egyszerre meghalt bennem valami, s én magam újjászülettem, mintegy meghaltam az életnek és megszülettem a halálnak.
Minden valamirevaló szerelmi história öngyilkossággal végződik.
Ha valaki velem akar lenni, akkor minden rezdülésével azon lesz, hogy ez megvalósuljon. Ha valaki számára fontos vagyok, akkor minden megnyilvánulása erről árulkodik majd. Ha valaki érzéseiben folyamatosan, hosszú távon bizonytalan vagyok, kétségek között vergődöm, és a kapcsolat nem nyújt érzelmi biztonságot, akkor nem a megfelelő emberrel van dolgom. Ez ilyen egyszerű.
Mindegy, hogy az érzés bent honnan hova tart,
Ugyanaz, ha lángol, vagy ha semmit sem akart.
Újabb szerelem jön, nekem újabb vereség.
Hiába nézek fel, nem látszik az ég.
Kérdés, szerelem volt-e ez tényleg. Az volt. Mert fáj. Mindegy, most nincs más hátra, mint hordozni (...) a gyászt, tűrni a fájdalmat csöndben és titokban. Elmúlik. (...) El szokott múlni.
Nem haragszom, hogyha elhagysz engemet,
Mert a nap is elhagyja a kék eget.
Sötét gyászom hallatszik a végtelenig,
Fáj a szívem, fáj a megrepedésig.
Minden nő különleges egy napig (...). De aztán a különleges átlagossá válik, majd óhatatlanul beáll az unalom, eltűnik egymás tisztelete, elvész a szabadság. Ha pedig elveszted a szabadságod, akkor mi marad?