Tudomány
Az elmúlt fél év legnépszerűbb tudományos idézetei:
Borzasztó, hogy az ember egyedül van
borzasztó, hogy van tudata csak ezért van egyedül
vagy csak azt hiszi, hogy egyedül van.
Egy gondolat boldoggá vagy boldogtalanná tehet valakit; egy gondolat éltetni és ölni tud.
A negatív gondolatok úgy viselkednek, mint a patkányok. Csapatostul érkeznek. Megjelenik egy, és mielőtt észrevennéd, már el is lepnek mindent. (...) Az első negatív gondolat felbukkanásakor tedd fel magadnak a kérdést: "Mi ebben a helyzetben a jó és pozitív?"
Nem lehet igazán megmondani, kit érint majd mentális betegség, és kit kerül el. Az én családomban volt ilyen. Meg voltunk áldva vele. Apám alkoholista volt. Anyám bipoláris. A házban mindig düh és feszültség uralkodott. Csalódottság. Valaki mindig cserben hagyott valakit. És nem lehet ilyen körülmények között felnőni, aztán sértetlenül továbblépni. Nem jöhetsz ki egy koszos házból úgy, hogy azt hiszed, tiszta vagy.
Az emberi élet után a legnagyobb ajándék a döntés hatalma. Ám ha a rabjává válsz valaminek, pont erről a hatalomról mondasz le - a szabadságodról. Egy szenvedély rabszolgája leszel, az pedig uralkodni fog fölötted. És amikor azt mondja, hogy "ugorj", akkor te csak annyit kérdezel: "Mekkorát?"
Ha a hallucináció egyfajta irányítás nélküli észlelés, akkor az észlelés itt és most szintén egyfajta hallucináció, de irányított hallucináció, melyben az agy előfeltételezéseit a külvilágból eredő érzékszervi információk alakítják ki. Valójában mindannyian mindig hallucinálunk, ebben a pillanatban is. Csak éppen amikor egyetértünk a hallucinációinkban, akkor azt valóságnak nevezzük.
Az egészséges függés a szerelem lényege. A szerelmesek teste "neurális duettben" kapcsolódik össze. Az egyik fél által kiadott jelzések megváltoztatják a másik fél hormonszintjét, szív- és érrendszeri működését, bioritmusát, sőt még az immunrendszerét is. A szeretetteljes kapcsolódás során az oxitocin nevű szeretethormon árasztja el a szerelmesek testét, melynek hatására nyugalom és öröm tölti el őket. Testünk ilyen kapcsolódásra van teremtve.
Az észlelés elsősorban nem a külvilágból érkező jelektől függ, hanem sokkal inkább az ellenkező irányba tartó észlelési előfeltételezésektől. Nem csak passzívan érzékeljük a világot, hanem aktívan teremtjük. Az általunk megtapasztalt világ sokkal inkább belülről kifelé keletkezik, mintsem kívülről befelé.