Tudomány
Az elmúlt fél év legnépszerűbb tudományos idézetei:
Sokan vagyunk a szüleink fel nem dolgozott traumájának az áldozatai.
A legsérülékenyebbek azok, akik maguk vannak, akik nem csak fizikailag, hanem érzelmileg sem kapcsolódnak másokhoz, akik nem érzik azt, hogy valakinek számítanának. (...) Az érzelmi elszigeteltség megöl minket. (...) Ez nem valamiféle szentimentális dolog, hanem biológia. Az elhagyatottság kikezdi az idegrendszert. (...) Az egyik legfőbb ellenségünk, a járvány, amivel a társadalmunknak meg kell küzdenie, az a magány.
Akkor van vége a traumának, amikor el tudod mondani másoknak, mit tettek veled, és ők sírnak, nem te. Annyiszor kell elmondani, amíg te már (...) olyan jól tudod elmondani, hogy a közösség gyászolja és siratja meg, amit veled tettek. De ezt csak úgy lehet megtenni, ha az ember őszinte.
Ki tudja, kinek mi a nehéz, rettenetes emlékeket is föl lehet dolgozni, és ártalmatlannak tűnő sérelmeken is lehet egy életen át rágódni.
Az elfojtás nem öli meg azt, amit elfojt az ember. Az elfojtott dolog aktív marad, és hatást gyakorol a gondolkodásra és viselkedésre.
Az, hogy pillanatnyilag nagyjából minden rendben, semmit nem jelent. Nincs olyan, hogy valaki nonstop stabil. Olyan van, hogy valaki megerősödik, lesz önismerete és érzelmi tartaléka.
Az agy és a test folyamatosan kommunikál egymással, mindkettő hat a másikra. Ha boldognak gondoljuk magunkat, a testünk is boldog, és fordítva.
A terápia nem tud segíteni azoknak, akik nem kíváncsiak önmagukra.
A követelőző, kritikus és dühös emberek általában mélységes magánytól szenvednek. (...) Aki így viselkedik, az vágyik arra, hogy meglássák, ugyanakkor retteg is attól, hogy meglátják.
Miből áll a terápia? Roppant egyszerű a történet: van egy ember, aki nem bánt téged, és komolyan vesz. Nagyjából ennyi.