Tudomány
Az elmúlt fél év legnépszerűbb tudományos idézetei:
A testünkben valamilyen megbetegedés formájában tör felszínre az, amit a tudat szintjén elnyomunk.
A matematika nagy része egyetlen okból jött létre: mert érdekes, önmagában érdekes.
Amikor az internet közel 30 évvel ezelőtt elindult, senki nem látta előre olyan negatív hatásait, mint a magánszférába való benyomulás, a közösségimédia-függőség vagy az álhírek terjedése. Akkor hogyan tudnánk ma megjósolni a mesterséges intelligencia adta összes lehetőséget és potenciális fenyegetést?
A legmodernebb neurális hálózatok is kevésbé intelligensek, mint egy totyogó kisgyerek, ha egy változó helyzet rugalmas kezeléséről van szó. A kisgyerek könnyedén felismer egy kutyát, alkotni tud egyszerű mondatokat, és rájön, hogy kell használni egy iPad-et. Kérd meg bármelyik mesterséges intelligenciát, hogy hajtsa végre mind a három feladatot, és az algoritmus - hacsak nincs kifejezetten megtanítva mind a háromra - kudarcot fog vallani.
Nincs olyan absztrakt tudomány, mint a matematika, és nincs annyira univerzális tudomány, mint ugyancsak a matematika. Ott van mindenütt. És minél absztraktabb egy fogalom, annál univerzálisabb.
Nem minden egyenletből és nem minden képletből fakad szépség. Nem minden matematika rejt magában szépséget és harmóniát.
A matematika olyan, mint egy csodálatos kert. Tele szebbnél szebb virágokkal, amelyeket ha gondozunk, csodálatos varázslatok tanúi lehetünk.
A köztes térben (amely a dolgok közti kölcsönhatásból keletkezik) létrehozott észleléseinket kivetítjük a kint lévő dolgokra. Egy vörös felület például öntől egy méterre levőnek tűnhet, pedig valójában közelebb már nem is lehetne - annak a felületnek a vöröse önben van. Olyan, mintha a szeme és az összes többi érzéke egyesülne agya többi részével, és egy videoprojektort alkotnának. A kinti világ csupán a háromdimenziós vetítőernyőnk.
Mi nem nézünk. Mi nem látunk. Több millió kilométert vagyunk képesek utazni, keressük a még felfedezetlen területeket anélkül, hogy egyetlenegyszer is bepillantanánk a saját koponyánkba, holott minden bizonnyal van annyira idegen és csodás, mint az univerzum bármilyen fellelhető világa. Kíváncsiságunk és nyughatatlan újdonságigényünk kielégítésére bőven találnánk megvizsgálni valót, ha egyszerűen körbenéznénk a saját tízméteres körzetünkben. Ilyen lehet a talpunk alatt lévő járólapok egyedi hosszanti mintázata, a bőrünkön lévő összes baktériumnak életet adó kémiai szimfónia, annak a rejtélye, hogy képesek vagyunk önmagunkról gondolkozni. A csillagok odafent éppen olyan távoliak - és közeliek - , mint a világító korallférgek az ablakomon túl. Csak oda kell néznünk, hogy meglássuk a minden egyes atomba beépített szépséget.