Tudomány
Az elmúlt fél év legnépszerűbb tudományos idézetei:
Az igazságnak három fázisa létezik. Először úgy vélik, mindez nem lehetséges (...). A második fázisban ezt mondják: "Nos, ha így is van, nem különösebben fontos". A harmadikban pedig ezt: "Mindvégig tudtuk".
Szegény tudomány legnagyobb baja az az elterjedt téves hiedelem, hogy mindenre tud választ, hogy mindent meg tud oldani, ha akar, és hogy ami tudományos, az igaz. Erről pedig szó sincs. A tudomány, amely ma egy magasan szervezett társadalmi technológia, évszázadok alatt kikínlódott magának egy módszert, amely alkalmassá teszi arra, hogy meghatározott körülmények között bizonyos valószínűséggel szerény jóslásokat tegyen egyes események előfordulásáról. Ezeket a jóslatokat hívjuk tudományos elméleteknek, egyszerűbb esetekben modelleknek."Igazságuk" nincsen, csak praktikus értékük, az igazság nem tudományos kategória.
Az új gondolatok új döntéseket eredményeznek. Az új döntések új viselkedéshez vezetnek. Az új viselkedés új élményekhez vezet. Az új élmények új érzelmeket hoznak létre, az új érzelmek és érzések pedig arra ösztönöznek, hogy új módon gondolkodjunk. Ezt hívják "evolúciónak". Személyes valóságunk és biológiánk is - agyi áramköreink, belső kémiánk, génkifejeződésünk, végső soron egészségi állapotunk - meg fog változni az új személyiségünk, az új létállapotunk következtében. És mindez az új gondolattal veszi kezdetét.
Mindnyájan hihetetlen képességekkel rendelkezünk, amelyek csak arra várnak, hogy felébresszük őket. Nem arról beszélek, hogy valaki képes-e repülni, vastag vaspáncélt létrehozni, vagy szeméből lézersugarakat lövellni, hanem a valós életnek megfelelő olyan gyakorlati képességekről, mint a szuperszonikus sebességű könyvolvasás, a pengeéles memória, a lézerpontosságú figyelem-összpontosítás, a határtalan kreativitás, a tiszta gondolkodás, a figyelmesség, a pozitív lelki beállítottság, és a többi. Ilyen-olyan módon mindnyájan szuperhősök vagyunk.
Nincs olyan, hogy hülye kérdés. Évekkel ezelőtt egy 16 éves fiú feltett egy "hülye" kérdést: "Meg lehet előzni egy fénysugarat?" - ez a 16 éves fiú Albert Einstein volt, és ez a "hülye" kérdés megnyitotta az univerzumot a fizikusok és a laikusok előtt egyaránt.
Ha csak depressziód van, az elméd mocsárba süllyed, veszít lendületéből, de ha szorongás is kíséri, a mocsár ugyan mocsár marad, csak tele lesz örvénnyel. (...) Folyamatos készenlétben vagy. Olyannyira, hogy minden egyes pillanatban az összeomlás szélén állsz, közben kétségbeesetten próbálsz a felszínen maradni, lélegezni azt a levegőt, amit az emberek körülötted a parton könnyedén lélegeznek. Egy másodperced sincs. A félelmen kívül nincs egyetlen másodperced sem. Sóvárogsz egyetlen pillanat után, amikor nem vagy rémült, de ez a pillanat sosem érkezik el.
Ha az emberek valamivel jobban megfontolnák, hogy mivel foglalkozzanak, talán mindből tudós vagy megfigyelő válnék.
Mindaz, ami tudomány: megtanulható, s így tanítható is. A művészet, mely ott kezdődik, ahol a tudománynak vége, nem tanulható meg.
Éppúgy nem várhatják el egy matematikusitól, hogy gyorsan és pontosan adjon össze nagy számoszlopokat, mint egy festőtől, hogy egyenes vonalat húzzon, vagy egy sebésztől, hogy levágjon egy pulykát.