Emberi természet
(77 idézet)
Az ember nem változtatja meg a természetét, hanem addig csűri-csavarja élményeit, míg ismét hozzá alakítja természetéhez.
Az Emberiség elment a Holdra, felhasította az atomot, évtizedekkel meghosszabbította az emberi életet, szimfóniákat, remekművű könyveket írt, képeket és szobrokat alkotott, és közben olyan dedóba illő hülye gyerek maradt, mint volt öt- vagy tízmillió év előtt.
Az emberi természet alapvetően nagylelkű, és csak a társadalmi berendezkedés taszít minket az önzés, a kapzsiság és a kizsákmányolás karjaiba.
Minél jobban megértjük az emberi természetet, annál jobban tudunk gondoskodni magunkról és egymásról.
Az elbizakodottság természetes és eredendő betegségünk. (...) [Az ember] ugyanezzel a hiú képzelgéssel tolakszik Isten mellé, tulajdonít isteni állapotot, különíti és választja el önmagát a teremtmények sokaságától, szab osztályt testvéreinek és társainak, az állatoknak, és tulajdonít nekik annyi képességet és erőt, amennyit jónak lát.
Mindannyian tudatában vagyunk a bennünk lakozó állatnak, amely annál inkább fölébred, minél inkább szendereg felsőbb énünk. Csúszómászó, érzéki lény ez, s talán nem is lehet egészen kiüldözni, bennünk tanyáz, mint a betegség még a látszólagos egészség mellett is. Elhatárolhatjuk magunkat tőle, de természetét sosem változtathatjuk meg.
Az emberi természet olyan makacs, hogy nem hagy változtatni magán semmit.
Az emberi természet egy tapodtat sem változott, sőt, talán brutálisabb és kifinomultabb, mint a történelmi időkben.
- Az emberi természet nem változik.
- Ezt elismerem, uram, de a gondolkodás formáit megváltoztatja az idő. Az önérdek hajszolása olyan gondolkodási forma, amely kiveszendőben van.
- (...) Az, hogy az ember a maga dolgával törődjék, nem gondolkodási forma (...), hanem ösztön!
Az ember csak ember marad, bárhol éljen is. A külszín alatt igen kevés változás történt lényében és a lényegen, amióta hatmillió évvel ezelőtt a tyrannoszaurusz elől egy hegyhasadékba, a barlangba bebújt.
Az empátia nem csupán tulajdonságaink vagy képességeink egyike, hanem az empatikus készség alapvetően határoz meg bennünket emberi lényként.
Néha úgy tűnik, hogy az emberi viselkedésből annyira tökéletesen hiányoznak a szabályok, hogy nem is alapulhat szabályokon. De ez egy illúzió - és egy kicsit olyan, mintha azt gondolnánk, hogy a kristályok és a fémek szigorú törvények szerint jönnek létre, de a folyadékok és a virágok nem.
Vajon az agresszivítás és az akaratosság nem az uralkodók legfontosabb jellemvonásai-e? Nélkülözhetetlen jellemvonásai? ! A kérdésre nincs válasz, mint a társadalmi problémák zömére. Mert a válasz az emberi természetben rejlik: a rossz természetben!