Empátia
(17 idézet)
A kíváncsiságot nagyon fontos erénynek tartom, mert képessé teszi arra az embert, hogy beleképzelje magát a másik bőrébe. És ez jobb emberré tesz bennünket.
Az empátia különös és hatalmas dolog. Nincs kész forgatókönyv rá. Nincs helyes és helytelen módszer. Egyszerűen figyelni kell, kitölteni a teret, visszafogni az ítélkezést, érzelmileg kapcsolódni a másikhoz, és átadni a csodálatos gyógyító erejű üzenetet: nem vagy egyedül.
Az emberi lények nagy ajándéka az, ha birtokolják az empátia erejét. Mindannyian érzékelünk titokzatos kapcsolatot egymással.
Ha megpróbálsz empátiával közeledni a többiekhez, szeretni fognak. Népszerűséged egyik napról a másikra ugrásszerűen megnő.
Árthat a humornak az empátia, mert akadályozza, hogy teljes erővel nekimenjek valamilyen tollhegyre tűzendő jelenségnek.
Az empátia a másik ember megismerésének nem az egyetlen, hanem csupán az egyik, sajátos módja.
A segíteni akarás nem egyenlő azzal, hogy azonosulok a másik gondjával-bajával. A segítés, a támogatás épp ott kezdődik, hogy kívül maradok, így képes vagyok a támasznyújtásra, tudok más nézőpontból tekinteni a helyzetre. Nyugodt maradok, erős maradok, önmagam maradok. Ha átveszem a másik lelkiállapotát, ha empátia helyett egyfajta kompániát vállalok, akkor könnyen előfordulhat, hogy érzelmileg alkalmatlanná válók a segítésre.
A regényolvasás elősegíti az empátia fejlődését és annak megértését, hogy más emberek milyen eltérő körülmények között élnek.
A megértés és az együttérzés kedvező hatású a terápiára, de egyben megterhelő is lehet a pszichológus számára.
Az empátia mértéke gyakorlással (...) csökkenthető. Végül is a sürgősségi osztályon dolgozó orvos sem érezheti minden egyes páciensnél ugyanazt a kínzó fájdalmat! Dolgozni már nem is maradna energiája. Cserébe a betegek családtagjai gyakran nézik az orvosokat érzéketlen bunkónak. De ez is természetes: aki közelebb áll hozzánk, azzal kapcsolatban nagyobb empátiát érzünk.
Embernek lenni azt jelenti, hogy képesek vagyunk felvállalni a gyengeségeinket. Ha ezt megtesszük, a környezetünkben élők együtt fognak érezni velünk.
Senkinek nem árt pár bukkanó az élet rögös útján, hogy csiszolódjon a személyisége, és kialakuljon benne a mások iránti empátia.
Emberi sorsok nem csak ott vannak, ahol születtünk: egy író mindenkivel kell, hogy tudjon azonosulni.
Az igazi nagysághoz hatalmas képzelőerőre van szükség, hogy beleéljük magunkat mások helyzetébe, és sajátunkként tudjuk megélni fájdalmukat és örömüket.