Hízelgés
(17 idézet)
Minden diplomáciai csel közül a legelső: a hízelkedés. Ez mindig bejön. Ugyanis akinek hízelkedünk, arra még akkor is hatással lesz hízelkedésünk, ha tudja, hízelkedésünk közel sem őszinte, és minden bizonnyal valami hátsó szándék rejlik mögötte.
Az új madárfogás, mit én fedeztem fel magam:
van olyan, ki csak kitünni vágyik mindenütt s ki nem tünik;
én ehhez szegődöm: és nem ő nevet ki engem: én
mulatok magamban rajta, miglen megcsodálom lángeszét.
Bármit is szól, feldicsérem; fordítottját éppen úgy.
Mond "nem"-et: "nem"; mond "igen"-t: igenlek ennek. Elvem az:
hízelegni mindenben; legzsírosabb ma ily falat.
A legtöbb ember úgy véli, nincs az a hízelgés, amelyet készpénznek ne vennénk. Ha ez szabály, akkor én kivétel vagyok, mert sohasem kedveltem a dicséreteket. Dicsérni, hogy úgy mondjam, csak felülről lefelé lehet, de alulról felfelé nem, és magam is pontosan tudom, mennyit érek.
A disznó sohasem utasít vissza vakarást, ahogy az ember sem veszi rossz néven, ha dicsérik.
A hízelgő nem azt mondja, amit szíve mélyén érez. Minden gondolatát a tettetés, színlelés palástjával leplezi.
Hízelgéssel nálam semmire sem jutsz (...), de azért légy szíves, légy szíves, próbálkozz tovább!
A világ olyan zsarnok, aki elvárja a hízelgést, hogy kegyesnek mutatkozzék; az igaz művészet azonban önmaga ura, s nem tűri, hogy hízelgő formába kényszerítsék.
Egy igazi hős nem keresi az elismerést, harcol az igaz ügyért, pusztán azért, mert ilyen a természete.
A legjobb, legbarátibb, legközvetlenebb kapcsolatokban is szükség van a hízelgésre és a dicséretre, amint a keréknek szüksége van a kocsikenőcsre, hogy jól forogjon.