Irigység
(76 idézet)
Az irigység csak azt látja meg, hogy mire vittük; a becsvágy azt, hogy mit tanultunk, és csak a szeretet veszi észre: mennyit vesződtünk és kínlódtunk.
A látszólag szép dolgok a felszín alatt bizony gyakran tele vannak lyukakkal. (...) Nem kell senkit irigyelni.
Ne hasonlítsd össze az életedet másokéval! Nem tudod, hogy ők milyen utat jártak be eddig.
Az irigy lelkűből soha sem lehet valódi költő, mert az irigység oly közönségessé tesz mindenkit, hogy az képtelen ideálisan érezni s valamit fényesen látni.
Rakéta oly magasra nem visz az űrbe, hogy utolsó lépcsőjébe kapaszkodva az emberi hiúság el ne kísérje, az irigység meg ne előzze.
Minden kitüntetés ideje a harag napja. Aki nem kap elismerést, az vérig sértődik.
Az emberi boldogság különböző alakjaival többnyire úgy vagyunk, mint bizonyos facsoportokkal, amelyek távolról nézve bámulatosan jól festenek. De ha közeledünk és bemegyünk, ez a szépség eltűnik: nem tudjuk, hová lett; fák között vagyunk: ez az egész. Ezen alapul, hogy oly gyakran irigyeljük mások helyzetét.
Ha mindenki ráeszmélne, hogy születése óta egyedül van, és haláláig biztosan egyedül is marad, akkor talán változhatna errefelé valami. Ha az ember nem mindig a másiktól várná azt a sok jót, amire az életben vágyik (szeretet, szerelem, odafigyelés, törődés, bátorítás, virág, fagyi stb.), és amit a másiktól soha nem fog megkapni, hanem egyszerűen kiszolgálná magát, csak elvenné a polcról, amit akar - akkor talán nemcsak szebb, de egyszerűbb is lenne a világ. Nem fogsz kapni semmit a másiktól, mert 1. nincs másik; 2. ha van is másik, nincs neki olyan, ami neked kéne; 3. ha van is másik, és történetesen van is olyanja, ami neked kéne, majd hülye lesz odaadni!
Akinek kicsit jobban megy a sora, annak mindig fel kell készülnie a legrosszabbra. Mert a legtöbb ember alapvetően gonosz és irigy.
A sikert divatos leszólni, főleg ha a (sikertelen) többség szimpátiáját akarjuk elnyerni.
Sikeres vagy? Máris ferde szemmel néznek rád. Adózol eleget, vagy trükközöl az áfával? Jótékonykodsz? Na, és milyen vezető vagy? Fogadjunk, hogy olyan Döbrögi-féle, basáskodó! Túl kemény vagy az emberekkel? Az már diktátorság. Jól érvelsz? Kész: manipulátor vagy. Kitartó, következetes vagy? Sejtettük: egy robot vagy, akinek nincs szíve! Tudtuk mi előre! Egy munkamániás, workalkoholista!
Mi, emberek hálátlan teremtmények vagyunk. Túl gyakran nem vesszük észre a csodát a másikban, és hajlamosak vagyunk még a legtehetségesebbeket is elnyomni.
Az emberek olyan lények, akik irigylik mások életét, és sajnálkoznak is rajta, ha mások nem olyan életet választottak maguknak, mint amilyet ők élnek.