Irigység
(49 idézet)
Az élet nem kívánságműsor (...). Valakinek Gucci jut, valakinek meg szeretet. Akinek mindkettő, az felőlem nyugodtan fel is fordulhat.
Ne azért nézz a másik tányérjába, hogy vajon neki több jutott-e. Csak azért, hogy lásd, vajon elég jutott-e neki is.
Az emberek csak azokat tudják sajnálni, akik náluk hátrányosabb helyzetben vannak. A kiemelkedő képességűekre mindig is irigykedni fognak, szenvedésüket és fájdalmukat pedig kárörvendő elégedettséggel figyelik.
Nem volt bennem semmi ellenérzés a szerencsések, a gazdagok és a hatalmasok ellen. Azt is lehet szeretni, aki a sorsjátékban a főnyereményt húzta ki, akinek a horgászbotjára percek alatt ránehezedik a nagy hal, és akit hölgyválasz esetén a legszebb lány kér föl a bálon.
Na, melyik a legerősebb alapvető kölcsönhatás az univerzumban? Nem, nem a tömegvonzás, az irigység.
Hálás vagyok, és örülök, ha valamit sikerül elérnem, de akkor is, ha valaki másnak sikerül. Attól, hogy valaki sikeres és boldog, nem vesz el a többiektől semmit. Sőt! Mintha el lehetne élni a másik elől az életet, pedig nem. Ez a kenyérféltés, ami a nagy magyar frusztráció ősforrása, nagy marhaság. Ezzel szemben az igazság az, hogy ha te jó vagy, és jót teszel, akkor nekem is jobb.
Amíg mások életével vagyunk elfoglalva, nem lesz időnk azokon a dolgokon javítani, amelyekkel nem vagyunk megelégedve saját magunkkal kapcsolatban. Ahelyett, hogy másokra irigykednénk, inkább gondolkozzunk el azon, hogyan szerezhetnénk meg mi magunk az áhított dolgokat. Egy kicsivel kevesebb önsajnálat, egy kicsivel több erőfeszítés, és máris nem lesz kire irigykednünk.
A bolondok az egyetlen népség, akik bizton számíthatnak rá, hogy azt kapják, ami jár nekik.
Ami az államügyeket illeti, ha biztonságban akartok élni, akkor azokból csak oly mértékben vegyétek ki a részeteket, amennyit a törvények és a honfitársaitok helyesnek tartanak, s így elkerülhetitek a veszélyt és az irigységet is. Mert nem az szüli a gyűlöletet, amije egy egyes embernek van, hanem az, aminek a megszerzésére elszánta magát.
Mindennek és mindenkinek vége lesz egyszer, csak (...) a lelkemet rágó irigység örök.
Az irigység, csakúgy mint a harag vagy a gyűlölet, önmagába visszaforduló, negatív érzelem. Azaz arra nézve fájó és káros, aki érzi.
Az irigység és a féltékenység azért értelmetlen és azért butaság, mivel mindenki egyedi példány, tehát összemérhetetlen, összehasonlíthatatlan.