Irigység
(69 idézet)
Az emberi boldogság különböző alakjaival többnyire úgy vagyunk, mint bizonyos facsoportokkal, amelyek távolról nézve bámulatosan jól festenek. De ha közeledünk és bemegyünk, ez a szépség eltűnik: nem tudjuk, hová lett; fák között vagyunk: ez az egész. Ezen alapul, hogy oly gyakran irigyeljük mások helyzetét.
Ha mindenki ráeszmélne, hogy születése óta egyedül van, és haláláig biztosan egyedül is marad, akkor talán változhatna errefelé valami. Ha az ember nem mindig a másiktól várná azt a sok jót, amire az életben vágyik (szeretet, szerelem, odafigyelés, törődés, bátorítás, virág, fagyi stb.), és amit a másiktól soha nem fog megkapni, hanem egyszerűen kiszolgálná magát, csak elvenné a polcról, amit akar - akkor talán nemcsak szebb, de egyszerűbb is lenne a világ. Nem fogsz kapni semmit a másiktól, mert 1. nincs másik; 2. ha van is másik, nincs neki olyan, ami neked kéne; 3. ha van is másik, és történetesen van is olyanja, ami neked kéne, majd hülye lesz odaadni!
Akinek kicsit jobban megy a sora, annak mindig fel kell készülnie a legrosszabbra. Mert a legtöbb ember alapvetően gonosz és irigy.
A sikert divatos leszólni, főleg ha a (sikertelen) többség szimpátiáját akarjuk elnyerni.
Sikeres vagy? Máris ferde szemmel néznek rád. Adózol eleget, vagy trükközöl az áfával? Jótékonykodsz? Na, és milyen vezető vagy? Fogadjunk, hogy olyan Döbrögi-féle, basáskodó! Túl kemény vagy az emberekkel? Az már diktátorság. Jól érvelsz? Kész: manipulátor vagy. Kitartó, következetes vagy? Sejtettük: egy robot vagy, akinek nincs szíve! Tudtuk mi előre! Egy munkamániás, workalkoholista!
Mi, emberek hálátlan teremtmények vagyunk. Túl gyakran nem vesszük észre a csodát a másikban, és hajlamosak vagyunk még a legtehetségesebbeket is elnyomni.
Az emberek olyan lények, akik irigylik mások életét, és sajnálkoznak is rajta, ha mások nem olyan életet választottak maguknak, mint amilyet ők élnek.
A halálsor (...) olyan, mint egy falu. Mindenki mindent tud a többiekről, és mindenki olyat akar, amilyen a másiknak is van: éppolyan állami temetést, ugyanannyi pénzt a börtönboltra, ugyanolyan drága ügyvédeket, ugyanolyan akcióbizottságot, még egy DNS-tesztet, pont úgy, mint az a másik.
Az irigység fáj, ha az, aki irigy, nyilvánosan megszól valakit, aki nagyon tud szeretni, és ezért nagyon szeretik.
Tévedésben élsz, ha azt gondolod, hogy aki aggódik érted, az mindig neked akar jót. Bizony sokszor történik meg, hogy valaki azért akar lebeszélni egy nagy tervedről, mert neki nem sikerült elérnie azt és lemondott róla. A szomszéd tehene.
Sose hasonlítgasd anyagi helyzetedet a gazdagokéhoz! Attól tutira boldogtalan leszel. De ha ragaszkodsz az összehasonlításhoz, inkább azokéval vesd össze az anyagi helyzetedet, akiknek kevesebb pénzük van, mint neked! De a legjobb az, ha egyáltalán nem hasonlítgatod össze senkijével.
A legtöbben arra törekszünk, hogy fölérendelt vagy minimum mellérendelt viszonyba kerüljünk másokhoz képest. Ha azonban találkozunk egy bizonyos szempontból fölöttünk álló, például sikeresebb emberrel, akkor nem feltétlenül tudatosan, de olyan eszközökhöz nyúlunk, amelyekkel az ő érdemeit kicsinyítve lehúzhatjuk a saját szintünkre az illetőt. Márpedig az irigység, a gúny és a kibeszélés erre a célra tökéletesen alkalmas eszközök - az illúzió szintjén legalábbis.