Közösségi média
(56 idézet)
Dönts tudatosan, melyik fontosabb: megélni a pillanatot a maga valójában, vagy rögtön megosztani a közösségi médiában?
A techiparban megalkottuk az eszközöket a társadalom szerkezetének destabilizálásához, szétrombolásához. Ha nem egyezünk meg az igazságban, vagy abban, hogy létezik ilyen, nekünk annyi.
Amikor arról beszélünk, hogy egy ügy "felrobbant" a közösségi médiában, akkor leginkább saját érzetünkről, minivilágunkból, buborékunkból szerzett észleléseinkről, nem pedig tudásainkról szólunk.
Az a tudáskészlet, amely magabiztosan kezeli a televízióban a tévés vásárlásokat és különbözteti meg a reklámokat a hírektől, önmagában nem alkalmas arra, hogy digitális bennfentesség nélkül hasonló magabiztossággal közlekedjen az üzenőfalon, azonosítsa a lekattintott tartalom forrását, ellenőrizzen információkat. Ma egyszerűen túlságosan sok tudásra van szükség ahhoz, hogy a polgár a nyilvánosság minden platformján eligazodjon.
A techcégek azt teszik pénzzé, hogy képesek megváltoztatni, kik vagyunk s hogyan gondolkozunk.
Az emberek már nem képesek csendben ülni, és még ha látszólag egyedül is vannak, a közösségi média gondoskodik arról, hogy nem kell elviselniük a magány átmeneti érzését. A "nem" szó kiment a divatból. Az emberek azért élnek, hogy lássák őket, néha kifejezetten meghamisítják az életüket, abban a reményben, hogy ez a pszeudoélet virálissá válik.
A közösségi média olyan, mint egy kard: lovaggá is lehet vele ütni valakit, de gyilkolásra is alkalmas.
Tök mindegy, mit csinálsz, ha karácsonykor felmész a netre, úgyis van egy finomabb süti, egy boldogabb család, egy gusztább halászlé, egy tökéletesebb mézeskalács, egy jobban megpakolt asztal, egy szebb karácsonyfa... Vagy éppen több ajándék a fa alatt, és több fő a fa mellett.
Amikor nyolcmilliárd embernek lett ötmilliárd komputere és hatmilliárd mobiltelefonja, akkor egy elképesztően új világ született, csak nem jelentették be. Az információ szélsebesen az egész bolygón terjed, és senkinek nincs hatalma afölött, hogy az az információ jó és hadd terjedjen vagy baromság és ne terjedjen. Ha vélemény, akkor terjed.
Az, hogy demokratizálták az információt, hogy mindenki hozzáfér szinte mindenhez, nem csak nagy előrelépés, hanem egy nagy oldalra lépés, aminek még nem tudjuk a következményeit.
Mark Zuckerberg, a Facebook társalapítója abban hitt, hogy a közösségi média egyesíti az emberiséget. Később beismerte, hogy tévedett. Bizonyos szempontból persze közelebb kerültünk egymáshoz, ugyanakkor a közösségi média olyan új virtuális törzseknek is felerősítette a hangját, és lehetővé tette a megszerveződésüket, amelyek közül némelyek csak fröcsögnek és megosztottságot szítanak a világhálón. Úgy tűnik, soha korábban nem létezett ennyi törzs, és soha korábban nem volt a törzsek között ennyi konfliktus.
Az információ értéke és jellege nagyon megváltozott, fluid lett. A tudomány értéke sem olyan, mint régen. Miközben az emberek próbálják megérteni az őket körülvevő világot, a bizonyított tények elveszítik megszokott értéküket, és átkerülnek az információs káosz világába, ahol mindenki azt mond, amit akar.
Az internet korában az egyik vélemény olyan, mint a másik. Mond valamit a több évtizedes tapasztalatra, kutatási eredményekre támaszkodó tudós, azután jön egy kókler, kitalál valamilyen elméletet, ami hangzatosabb, így sokan azt fogadják el.
Ma mindannyian a média részei vagyunk, akár tetszik, akár nem. Csak nem mindenki tudja jól eladni magát. Nem érünk el egyformán nagy nézettséget.