Lázadás
(9 idézet)
Vannak férfiak, akik nem arra születnek, hogy el tudják fogadni a dolgokat olyannak, amilyenek. (...) Akiket nem ért meg a környezetük, mert fölötte állnak, és nem mindig az erkölcsi törvények szerint viselkednek, hanem valamiféle lovagi etika alapján. Faképnél hagyják az életet, és a maguk csatáit vívják, legjobb tudásuk szerint, az éhezés, a háború vagy a félelem uralma ellen.
A világot mindig is a tizenévesek menthették meg, (...) akik még jobban hisznek a barikádok, mint a tárgyalóasztalok igazságaiban.
A nép életében nincsenek átmenetek. A nép az egyik pillanatban még némán eszi a szart, kibontja a csillogó sztaniolpapírból, és nyeli békésen, egyik kakát a másik után, de a másik pillanatban már belezőkéssel őrjöng. Nincs sárga jelzés, csak piros meg zöld.
Amikor minden harc, akkor igazából semmi sem az, furcsa ellaposodás lép életbe.
Ha mind a két dolog az államalapítás feltételévé volna téve, az is, hogy legyen államfő, az is, hogy lehessen lázadás, akkor államalapítás egyáltalában nem volna lehetséges. Pedig mégiscsak ez volna a nép szándéka. (...) A lázadás jogtalansága tehát abból világlik ki, hogy (...) a saját célját tenné lehetetlenné.
Két okból is egy szervezet a legjobb hely, ha az ember meg akarja változtatni a világot: 1. A szervezet nem terméket, hanem meggyőződést árul. 2. Ahhoz, hogy egy szervezet meggyőződést áruljon, ideálok kellenek. (...) Az ideálok vonzzák a fiatalokat és a többi idealistát.